Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valós társadalmi és kapcsolati probléma a barátnőm érdekes viselkedése vagy mi ez ?
Nem szoktam a gyakorikérdésekre kérdést kiírni viszont sok esetben látok értékes válaszokat is a trollkodás mellett ezért úgy gondoltam megosztom sztorimat még ha nem is én vagyok a főszereplő hátha mások is értékes válaszokat kapnak ezáltal ha van a társaságukban ilyen probléma .
Kezdeném azzal , hogy 33 éves nő vagyok 8 éve élek párkapcsolatban ebből 4.éve házasságban. A történet és az eset főszereplője a 32 éves barátnőm akivel már mi a barátai sem tudunk mit kezdeni és elmenni a viselkedésén.
Barátnőm és még jó páran egy 7 főből álló baráti kört alkotunk már középiskola óta , heti 1 alkalommal összeülünk meg ahogy az idő adja munka mellett stb . A lánynak már 6.éve nincs párkapcsolata ami még magában nem is tragédia viszont a viselkedése ezen a téren inkább aggasztó. Nem is azt mondom hogy ugorjon ágyba mindenkivel , de általában minden randizót koptat vagy max 1 alkalom után koppint . Válasza az hogy jó neki így , jobb a barátokkal meg hogy szabad legalább így nem kell elszámolnia senki felé az idejével . A történethez tartozik , hogy a családi helyzete nem teljesen ideális és hát még otthon is lakik.
A történet ott vett fordulatot , hogy nemrégiben megismerkedett egy sráccal akit történetesen én is ismerek egy másik baráti körön keresztül.
Áradozott nekünk a srácról ( nagyon meglepő is volt ) hogy olyan a fiú mint ha már ezer éve ismernék egymást , sok közös pont , az első randi 4-5 órája olyan volt mint ha eltelt volna fél óra alatt stb stb már örültünk is . Hozzá kell tenni a srác tisztességes , stabil munkahelye van , saját egzisztenciája és van perspektívája az élettel kapcsolatban és még megbízható is . Pár randi után barátnőm mégis behúzta a féket de azt mondja nem tudja miért de úgy érzi még nem kell mellé senki . Kérdeztük , hogy a fiú esetleg próbál bekorlátozni vagy a nyakadon lóg esetleg valami probléma van ? Mondta , hogy nem . Pont ez az hogy nem csinál semmi ilyet sőt még küldi hogy menjen és csinálja tehát a legideálisabb de mégis tétova és nem mer " elköteleződni " . A srác múltkor felkeresett engem külön , hogy ő már nem ért semmit és nem akarja dobni a leányzót de nem ért semmit . Már odáig mentem , hogy egy pszichológus ismerőst kérdeztem meg mi ez a jelenség vagy ez egyedi eset? Azt mondja , hogy sajnos az a tapasztalat , hogy a mai nők főleg 30 kürül és felett berendezkednek a magányra , kellene nekik a jó de mégsem és sajnos ez tendencia erre nem tud többet mondani . Próbálunk mi barátok hatni rá , hogy ne csessze el élete egy nagy lehetőségét és ideig óráig hatni is lehet rá de örökre ez sem működhet .
Találkoztatok már hasonló esettel / esetekkel a köreitekben vagy mi a tapasztalat ilyenkor ?
Én komolyan az egész történetben a srácot sajnálom , mert ő tényleg beleteszi a maga részét és egyébként barátnőmmel tényleg nagyon jó párt alkotnának de ha nem tudjuk valahogy kizökkenteni ez a hajó is elmegy .
válasza:Sajnos -vagy nem sajnos- racionálisan nem lehet a barátnődre hatni,és bármennyire értetlenül álltok a helyzet előtt, bármennyire szeretnétek Őt párkapcsolatban, boldognak látni, nem tudtok tenni érte.
40-es nő vagyok, teljesen más háttérrel,van gyerekem, volt férjem, és ezt követően már eleve nem kerestem együttélős kapcsolatot. Hozzáteszem: egyáltalán nem vágytam rá, ma sem vágyok. Tehát alátámasztom a pszichológus véleményét: hozzá lehet szokni a magányhoz, és ezzel együtt ahhoz,hogy alkalmazkodj valakihez, sőt, már annak a lehetősége is,hogy valakivel megoszd az életed kétséggel tölt el.
Meggyőződésem, és én is látom,hogy aki huszonéves koráig nem halad a párkapcsolati "létra" fokain, tehát nem ismerkedik, nincs tartós kapcsolata, szakítás, ismerkedés, több időt együtt töltve, esetleg összeköltözve, az 30, de főleg 35+ évesen már könnyen belekerül ebbe a helyzetbe amiről írsz.
Hozzáteszem: lehet,hogy nem is találta még meg a mindent elsöprő szerelmet,ami akár még most is eljöhet. Egy olyan pasi személyében is aki előtt Ti megrökönyödve álltok.
válasza:Valószínű kevés a "motiváció", aminek akár problémás biokémiai háttere is lehet...
Másik véglet, amikor kb 13 éves kora óta nem képes meglenni férfi nélkül napi szinten.
válasza:Ez a tipikus példája egy olyan személynek akin nem lehet segíteni. Majd ha őt már nagyon zavarni fogja ez a helyzet, akkor megpróbál változtatni rajta. Ha 50 évesen döbben rá akkor 50 évesen, ha korábban akkor korábban. Vagy macskás néni lesz belőle. Azért ha a baráti társaságotokban többen is családot alapítotok és szépen elkopnak idővel ezek a barátságok akkor majd a magány talán bebindít nála valamit. Amíg ott vagytok neki, addig valóban nem fogja szükségességét érezni annak, hogy legyen valakije, mert kielégítitek a szociális szükségleteit.
Ha meg csak szexre kéne valaki arra úgy is talál majd valakit.
válasza: válasza:Nalam egyszeruen az h 1-1 randi utan sem a pasi nem jelentkezik sem en.
Miert? Mert a korosztalyomban sok a hazas aki felremenne. Kb 70% sikeul kifognom oket 😔
Sok a kamus, el sem jon, nem az jon el...
Szoval a sok csalodastol mar a hocipom tele az ismerkedessel. Nem igazan motivalal a dolog. Pedig vagyom ra nagyon hogy legyen egy parom.
Es ami vicc h abszolute nincs magy elvarasom a pasik fele. De azt a minimumot sem kepesek letenni az asztalra.
Pl tiszta ruhaban jojjon el...
válasza:Tudom, hogy jót akartok, de ha ő nem akar senkit, akkor ne b*szogassátok meg erőltessétek rá. Belelátok az ő helyzetébe egy kicsit, mert én is hasonló beállítottságú vagyok. Ő így boldog jelenleg. Majd ha akar valakit maga mellé, akkor fog keresni.
Most gondolom belelkesedett, mert fellángolást élt át, de utána eszébe jutott, hogy nem akar kapcsolatot, és hülyeség lenne egy kis fellángolás miatt beleugrani egy több éves nyűgbe. (Alapjáraton nem nyűg, de ő most annak érezné!)
Szóval tényleg. Hagyjátok.
válasza:Vannak emberek, akiknek nem hiányzik a kapcsolatokkal járó nyűg, nem ad annyit egy kapcsolat, mint amennyi macerával jár. Én is ilyen vagyok.
Nagyon szeretnék gyereket, viszont ahhoz, hogy a lehető legtöbbet adni tudjam a gyermeknek kell egy apa is. Szóval, döntenem kellett, hogy feladom a gyerek gondolatát és élek nyugiba, vagy megtanulok kapcsolatban működni. Utóbbi mellett döntöttem. Van párom régóta, most fogunk összeköltözni. Működünk, működik a kapcsolat, de nem mondhatom, hogy nem hiányzik az, amikor nem tartoztam beszámolóval, nem kellett az életemet máshoz igazítani, nem kellett megküzdeni azzal, ki, mit takarít, pakol el, mikor szervez barátokkal közös programot stb. Egy gyerekért szívesen áldozom fel a szuverenitásom, egy másik felnőttért kevésbé. De megy. Részben azért, mert nincs más opció, részben azért, mert a párom is vigyáz a saját szabadságára, így én is kapok levegőt. Soha nem tudnék olyan kapcsolatban élni, ahol mindent együtt kell csinálni.
Mindketten teszünk a kapcsolatért, sokkal többet, mint eddig bármikor. De egyáltalán nem érzem, hogy örökre működni fog, millió dolgot kell még az összeköltözés után összecsiszolni, ami látom, hogy másoknak simán megy, mert nagyobb az akarás, vagy egyszerűen fel sem tűnik nekik, ami nekem már zavaró. Belülről jön a késztetés a másik "ellátására" ,a "gondoskodásra", önfeláldozásra, nem gond a párjukat maguk elé helyezni stb. Fogalmam sincs pontosan hogy megy ez, de az biztos, hogy nekem nehezen.
De amit az egészből ki akartam hozni, hogy van akinek ez az egész túl sok. Az ilyen ember bele tudja magát kényszeríteni egy kapcsolatba, aztán idővel kiderül megérte-e. De a helyedben nem helyeznék rá külső nyomást. Eldönti majd, mi kell neki, itt és most. Ha nem a kapcsolat, akkor nem az és kész. Ha korábban se hiányzott neki, valószínűleg ezután se fog.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!