Szülök mit szólnátok hozzá,ha a 17 éves lányotok bejelentené,hogy randizgat egy 30 éves pasival?

#10: Nem mindegy!

Ugyanis nem az a gond a 30 évessel, hogy dugni is fognak, hidd el, hogy nem azt a kis szexet irigylik a szülők.

Az a gond, hogy a pasi két esetben kezd egy tinivel. 1: fejben nincs rendben, ezért tekint egyenrangú partnerként egy 17 évesre. De nem egyenrangúak! Ebből lesz az örök konfliktus. Elkezdi a szülők ellen fordítani, mert nem tetszik neki, hogy egy tini életében vannak szabályok. Pedig egy középiskolás nagyon is gyerekszerepben van, és még évekig szüksége van a szülei támogatására, nem csak anyagi szempontból.

Sokszor pont az a fő vonzerő, hogy ennyire fiatal, és lehet vele villogni a proli haveroknak. Ez lealacsonyító.

Legalább ilyen veszélyes az is, ha a pasi "komolyan gondolja", és rábeszéli a lányt egy terhességre. Csak azért, hogy magához kösse. Ha előtte a szüleivel is összeugrasztja, már ott is tartunk, hogy a lány teljesen kiszolgáltatott, és elcseszte az egész életét.

Ugyanilyen veszélyes, ha a lány gondolja úgy, hogy biztosan

#11

Teljesen egyetértek, az én legjobb barátnőm is 17 éves volt, amikor összejött egy 32 éves pasival, nem tudtam tenni semmit sem én, sem a szülei. 18 évesen otthagyta az iskolát és lelépett otthonról a férfival, majd gyereket akartak, csak annyi volt a szerencse, hogy a barátnőm nem esett teherbe. 9 évig voltak együtt, a barátnőm roncsként költözött vissza a szüleihez szakítás után, 40 kilósan, ez a férfi tönkretette őt és nagyon nehéz volt összekaparni. Visszament az iskolába tanulni az érettségi miatt, így legalább megvan az érettségije. Most fog szakmát tanulni, de elég jól összeszedte magát, viszont mondta, hogy fáj neki, hogy amíg ő “felnőtteset” játszott, addig én egyetemre jártam, tanultam, fejlesztettem magam, a haverokkal jártam bulizni, kirándulni, utazgatni, különböző programokra, mindig új embereket ismertem meg. Éltem. Tény, még mindig csinálhatja ezeket és azóta van és normális párja is, de azért most már más korban vagyunk. Dolgozunk és néha összejárunk a szűk baráti társasággal, már nem olyan “vad” az egész, mint régen. Máshogy kell viselkednünk és már nem is tudnánk annyira gázul viselkedni. Ezek kellenek egy ember életébe, amit nem fog egy 30 körüli férfival megélni 17 évesen. Játszhatja mindenki itt a nagyokost, hogy már pedig neki ezekre nincs szüksége meg nem is volt soha, holott titkon mindenki igenis megszerette volna élni. Nem egy, nem két embertől hallottam először, hogy őt ez nem érdekli, aztán meg azon siránkozni, hogy ő kb. semmit nem csinált, amíg más “élt”. Mondom ezt úgy, hogy nekem is 6 évig volt párom, tehát nem is az volt számomra az élet, hogy váltogatom a pasikat. De ne mondja már nekem valaki, hogy egy 20 éves lánynak az élet, hogy főz, mos, takarít, dolgozik meg hétvégente TV-t néz a párjával, vagy 1-2 havonta elmennek valahova és ez mennyire szuper dolog. Már pedig ekkora korkülönbséggel rohadtul ezt fogja csinálni, ha pedig nem, akkor is baj van a férfival, mert azért 30 felett már nem kellene úgy viselkedni, mint egy 20 éves, akkor ott bajok vannak. Tehát mindenféle tekintetből sz*r.

Ha diplomás, jó beosztású, rendes családi háttérrel, és el is veszi feleségül akkor örülnék neki.

De általában nem ez a felállás.

12es, ez is egy forgatókönyv. Én vagyok a 4es,bár azt nem értem miért lettem lepontozva, örülnék, ha leírnák akiknek nem tetszett a válaszom, hogy mi volt vele a bajuk.

Párom 28 volt mikor összejöttünk. Én a gimi utolsó évében voltam, elég jó pontszámmal érettségiztem, majd egyetemre mentem másik városba, tehát 3 év tavkapcsolat következett, ahol heti 5 napban mehettem volna iszunk hányunk belefekszünk bulikba, vagy bárhova. Nekem ezekre tényleg soha nem volt igényem. És nem mentem dolgozni se és nem lettem háziasszony se. Kijártam az egyetemet, majd hazajöttem, dolgozni kezdtem, összeköltöztünk és megcsináltam az Ma képzésem. Nem züllöttem el.

Mint írtam, 7 éve együtt. Soha nem volt téma a gyerek, (már ilyen ha szeretsz szülsz jelleggel. Azt már az elején tisztáztuk, hogy majd egyszer mindketten szeretnénk, de azt is, hogy rajtam fog múlni, mikor) mert nem állunk úgy anyagilag és én még nem érzem késznek magam amúgy sem. Ettől még komoly a kapcsolatunk. Rengeteget fejlődtünk egymás mellett, jó páros vagyunk és egy-két éven belül esküvőt szeretnénk, majd 3-4 éven belül már reálissá válik egy gyerek. Nem volt zökkenőmentes a dolog, voltak gondjaink az eltérő életszakasz miatt, de nem olyan jellegűek, amikről többen írnak.

Éltem külön, éltem a párommal, voltam barátnőimmel bulizni, rendszeresen járunk külön és együtt is nyaralni. Nem érzem, hogy bármi kimaradt volna. Az, amit írtál csak egy forgatókönyv a sok közül. Nem kőbe vésett szabály.

#14

És egyébként te hol ismerted meg a párodat? Illetve amúgy a tini lányok hol ismerik meg egyáltalán a 30as férfiakat?

#16

Igenis számít a kor ne haragudj, ne beszélj egy 17 éves gyerekről úgy, mintha felnőtt ember lenne, mert még 22 évesen is csak egy kölyök, hiába papíron nagykorú! És aki ezt nem véli el, az maga is azon a szinten megragadt.

Na megjöttek azok akik még érettségi előtt is megszoptatnák a gyereküket megnyugtatásként.

Nem feltűnő hogy az ilyen szülők mellől menekülnek a 18 évesek? Már ha az ilyen neveltetés mellett még meg tudnak maradni egy ép szellemi szinten.

#18

Nem tudom milyen szülők mellől menekülnek a gyerekek, de az iskolában is azt vettem észre, hogy azok kanászodtak el, akikre magasról tojtak. Ahol meg voltak szabályok és a szülőnek volt tekintélye, szava, ott lett valaki azokból a gyerekekből.