Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol az arany középút?
Szóval az én kis problémám röviden;
27 éves szingli anyuka vagyok (még). Mivel a fiatalságom nagyrészét házasságban éltem le, (18 évesen már együtt éltem a volt férjemmel) így nekem kimaradt a randizás, flörtölés. Nem tudom melyek azok a lépések amelyeket nekem kell meglépni, és mi az ami már túllő a határon. Szóval van egy nagyon helyes pasi akivel már hónapok óta beszélgetünk, egyszer randiztunk is, de akkor egyszer csak nem írt többet és így annyiba maradt, most kb 2 hónapja újra rám írt, kb hetente egyszer 2szer, és néha néha össze szedem a bátorságomat és én is ráírok. Egyszer viszont szóba hozodott, hogy én milyen ritkán írok, és mondtam, hogy én nem vagyok jó ebben, nem tudom, hogy kell, mit szabad, mit nem, és féltem is, hogy ezzel az őszinteséggel el is rontok mindent. De nem. Azóta nem várja, hogy én keressem, minden nap ír, nem csak heti egyszer-kétszer. Ez ugye számomra egyértelművé teszi, hogy tényleg komolyan érdeklődik irántam és az sem zavarja, hogy ilyen szégyellős és bamba vagyok. De most szeretnék én is tenni valamit, hogy ő is érezze, hogy fontos nekem (nekem nagyon jól esik amikor rám ír) és szeretném viszonozni ezt az érzést. Azt megjegyezném, hogy nálam nem ego kérdés az, hogy sosem írok, hanem önbizalmi, mindig félek, hogy esetleg zavarnám stb. Szerintetek, hogy kezdjem? És mi az a határ amit már nem jó átlépni? Várok véleményt mindkét nemtől!
És még kapartat is.
Hát szóval..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!