Volt már veled olyan, hogy nem tudtad, hogy egy találkozót a másik fél is randinak szán/gondol-e?

Azt hittem csak eljött ő is iszogatni a barátnőivel. Erre közölte velem egyszercsak, hogy jó volt velem a múltkor dumálni, és örül, hogy én is folytatni akarom. Pedig csak sörözni mentem akkor 😂

Nekem fordítva volt. Utólag jöttem rá, hogy ő annak tekintette, és akár rám is mászott volna, de én haveri találkozónak gondoltam. Ugyanis előtte tettem neki ajánlatot, de azt mondta még nem ismerjük egymás annyira, hogy tudjon dönteni, ezért nem válaszol még. Én meg korrekt voltam, és amíg nem adott se igenlő, se elutasító választ, nem is éreztem másképp. Csak hát ő úgy gondolta, hogy a találkozó már elég jel, én meg úgy, hogy meg akar ismerni, és akkor lehetne jó benyomás, ha általános dolgokról simán beszélgetnénk, aztán rendesen elbúcsúznánk. Miután eljöttem, írta, hogy mégis hogy lehetett volan ezt a szituációt másképp értelmezni? AZt hitte már viszem is a kotont és hajrá. Ha kicsit többet kommunikál, jobban kijöttünk volna. De az is igaz, hogy akkor még béna voltam, voltak fenntartásaim, és feszengtem. Azóta már mindketten megváltoztunk, de csak barátom maradt - nem illünk össze.