Az lehet, hogy az én életvitelem egész egyszerűen nem illeszthető össze azzal, hogy hosszútávon együtt legyek egy nővel?

Mert a vágy megvan bennem, hogy komoly kapcsolatom legyen, viszont mindig csak rövidebbek jönnek össze.

Röviden annyit kell tudni rólam, hogy nem bírom, ha valaki nagyon rámtapad, kapcsolatban is úgy érzem jól magam, ha nem vagyunk folyton együtt, hanem ki-ki megy a barátaival is erre-arra. Sokat utazgatok, általában barátokkal v. családtagokkal megyek, de ha lenne barátnőm, akkor őt is hívnám a legtöbb esetben.

Tesómmal ketten lakunk saját lakásban és nem kényszerből,hanem mert így érezzük jól magunkat ,mivel nagyon közel állunk egymáshoz, ha lenne párom egy darabig tuti nem akarnék összeköltözni vele. (később lehet ha már hosszabb idő eltelt, van több lakásunk is,ahova mehetnénk,azok jelenleg ki vannak adva).

Bennem nagyon lassan és fokozatosan alakulnak ki a dolgok, nem tudok egyből szerelmes lenni, nekem hosszabb ismertség szükséges hozzá és a lány személyisége is nagyon fontos ,hogy lelki és szellemi értelemben is partner legyen. Kapcsolat elején nehezen lelkesedem, ilyenkor nem a másikkal van bajom,egyszerűen ilyen vagyok, idő kell ahhoz, hogy valakit teljesen a bizalmamba fogadjak, akkor viszont nagyon tudom szeretni.

A legtöbb lány viszont egy idő után feladja a velem való kapcsolatot vagy annyira rámakaszkodik hogy én küldöm el, mert nincs türelmük hozzám, amit én meg is értek, felgyorsult világban élünk, ami azt sugározza, hogy minden azonnal jöjjön, nálam pedig ez távolról sem így működik.