Ennyit jelent a saját lakás/külön élés a nők szemében? Előtte sem voltam béna, de azóta látható a különbség.

Nem ezt tapasztaltam, két barátnőm is volt mamahotel mellett, pedig már elmúltam 30 akkortájt és egy rühes panelban éltünk.

Korábban béreltem szobát is, akkor sem okozott gondot a barátnő téma.

De elárulom mi számít a nőknek, mert teljes tévútra kalibráltad magad a lakhatás kapcsán. A nő nem azt keresi, hogy Béluskának van-e lakása, ahova ő BEKÖLTÖZHET, hogy Béluska erőforrásait SZIPOLYOZZA.

A nő egy értelmes, felnőtt társat keres, akivel el tudja képzelni, hogy akár családot is alapíthatna, vagy ha nem téma a gyerek, akkor egy egészséges, boldog párkapcsolatot tarthatna fenn.

Amennyiben ezek adottak, lakhatsz te akár éppen a mamahotelben is, ha látja a nő, hogy ez átmeneti és megvolt rá az okod. (pl. nekem az volt, hogy hosszú kapcsolat után nem akartam bérelni, spóroltam a saját kecóra)

Ez a felfogás nagyon szánalmas.. eszedbe sem jut, hogy MEGÖREGEDTÉL? Hogy már abban a korban vagy, és olyan korú nőket keresel, olyan felfogású lányok találnak meg, akik családhoz keresnek párt, nem pedig elvagyunk pár hónapot, évet kapcsolatra?

Ez változott, 30 felé könnyebb lesz kapcsolatot találni, mert mindenki(többség) megállapodni akar és gyereket vállalni.

RENGETEGET! Most tudom mindjárt jönnek a mesék, hogy nem, de nézd meg azokat a kérdéseket, ahol tucatnyi csaj írja le, hogy mennyire szánalmas, hogy valaki nem tud 25 évesen külön költözni!

8most majd szépen le leszek pontozva, de nem érdekel azoknál a kérdéseknél meg pont azért vagyok lepontozva, ha megpróbálom nekik elmagyarázni, hogy nem mindenki önként és dalolva marad otthon)

2.

Megöregedett :DDD LOL

5 éve vagyok együtt a férjemmel. Mikor összejöttünk (én 23, ő 26) albérletbe lakott 36m2-en, és volt egy 25éves autója. Pont nem érdekelt, hogy "csak" ennyije van, mert nem a pénzéert/tárgyaiert szerettem bele.

(Most így 5 év után van saját házunk, neki egy 8 éves autója, nekem pedig lett egy 14éves. Mind segítség nélkül (pontosabban a házhoz hitelből, itt család és stbre gondolok))

Nyilván jobban kellene ismernem a helyzeteket ahhoz, hogy biztosat mondjak, de így látatlanban a következő tippjeim vannak:

1) Csak a lakást látják benned. Bocsi, hogy rögtön egy ilyen "pozitív" dologgal kezdem, de írod, hogy első vagy második randiig kiderül, hogy saját lakásban laksz, és ez pont elég ahhoz, hogy rádrepüljön az, aki ennyire felszínes. Ha én lennék a helyedben, nem feltételezném ezt automatikusan, de kicsit várnék azzal, hogy bejelentsem, hogy a lakásom saját, hogy kiszűrjem az "alkalmatlanokat".

2) Olyan korban vannak, amikor felelősségteljesebben viselkednek, egyedül élnek/azon vannak, hogy egyedül éljenek, és hasonló szintet várnak el a párjuktól is. Itt részben magamból indulok ki. Én 24 éves vagyok, és olyan párral tudom magam elképzelni, aki hasonló életszakaszban van, mint én. Mivel én egyedül élek (igaz, albérletben), nem valószínű, hogy elsődlegesen azok között fogok keresgélni, akiknek még évekig nincs kilátásban egy kis magánszféra, vagy épp nem is akarnak. Plusz ha van egy lakásod, amit fenn tudsz tartani, és amibe anyagilag is beleszálltál, olyan dolgokat sejtet, hogy felelősségteljes vagy, be tudod osztani a pénzed, van stabil kereseted, van/volt motivációd arra, hogy önálló legyél, tudsz magadra mosni/főzni/takarítani, és nem tőlem várod el, és ezek mind imponáló tulajdonságok (persze tudom, hogy vannak kivételek, de úgy a nagy átlagról beszélek). A korosztályban, amit te írtál, nagyobb valószínűséggel vannak hozzád hasonló életszínvonalon élő emberek, mint mondjuk ha 19-21 évesek között keresgélnél. Illetve ebben a korban már érzelmileg is érettebbek, kapcsolatilag is tapasztaltabbak, lehet, ezért kevesebb a ghosting. Az meg nem baj, hogy nem gondolkoznak családalapításon a következő pár évben (bár semmi sincs kizárva), azt azért felmérhetik, hogy elég felelősségteljes vagy-e egy gyerekhez.

3) Magabiztosabb vagy, amióta van lakásod. Megint magamból indulok ki, sokkal kevésbé vagyok stresszes/magabiztosabb vagyok, amióta elköltöztem, mert így megvan az a magánszféra, amiben kényelmesen érzem magam egy kapcsolaton belül.

4) Komfortérzet. Az előző ponthoz kapcsolódva: lehet, hogy jobban el tudják magukat engedni nálad, mintha máshol élnél? Engem pl. feszélyezne az, akár nálam, akár pasinál, hogy engedélyt kell kérni a szobatárstól/szülőtől, hogy ott alhasson/alhassak (vagy egyáltalán átjöhessen/átmehessek), lakótárs váratlanul korábban jön haza, és a romantikus kettesben töltött program helyett vele kell bájcsevegni a nappaliban, a szülők mindent hallanak a szomszéd szobából, stb. Nem azt mondom ezzel, hogy minden egyes esetben saját lakás a minimum, de más úgy, ha tudod, hogy kettesben vagytok, és nem nyithat be akármelyik pillanatban a szobatárs (legalábbis nekem).