Ez mitől van? Miért érzek így?

Pár hónapja (pontosan 2) összejöttem egy lánnyal. De úgy, hogy egyáltalán nem voltam szerelmes belé, mert ilyen full barátságnak indult a dolog, aztán több lett belőle.

Viszont egyáltalán nem voltam szerelmes a lányba, és külsőleg is csak ilyen átlagnak mondanám. (Elnézést, ha lenéző voltam.) De úgy voltam vele, hogy miért ne, ha egyszer jól érzem magam vele. Aztán most kicsit elgondolkodtam ezen a 2 hónapon. Eddig vele voltam a legfelszabadultabb. Ugyanis ő elfogad úgy ahogy vagyok, minden f*szságommal együtt. Illetve, úgy voltam vele, hogy mivel nem vagyok belé szerelmes, ezért le*zartam mit gondolt. Nem görcsöltem rá arra, hogy mit vegyek fel ha vele vagyok, vagy hogy hogyan viselkedjek. Csak adtam magamat ahogy jólesett. És ő mindig elfogadott úgy, ahogy vagyok.

Szemben a régi kapcsolataimmal. Eddig mindig nagy szerelemmel indult az összes, és mindig az lett a vége, hogy túlgondoltam/stresszeltem valamit, mert atom szerelmes voltam a lányba, és mindig azon rágódtam, hogy ő mit fog gondolni rólam. És hát ők meg ezt a tökölést nem nézték jó szemmel, és persze, hogy pár hónap után kidobtak.

De most meg olyan összevissza érzések vannak bennem. Hogy lehet az, hogy nem vagyok szerelmes, de mégis jobban érzem magam a mostani kapcsolatomban? Nagyon fura érzés, ilyet még sosem éreztem. Felszabadult vagyok, és nem igazán tudom körülírni ezt az egészet.