Hogy találhatnék olyan boldog kapcsolatot, mint amilyenben a vallásos emberek élnek, úgy hogy nekem ne kelljen hívőnek lenni?

A vallásos emberek (és itt most nem a képmutatókra gondolok,hanem akik tényleg hívők) valahogy többségében boldog kapcsolatban élnek, akár boldog tudatlanságnak is lehet ezt hívni, mert a maguk leegyszerűsített keretek közé szorított életükben vidáman elvannak és nekik ez így megfelel.

Nekem ez már eleve ott megbukna, hogy nem tudnám ennyire bekorlátozni magam, eleve túlságosan szkeptikus vagyok, fanyalgok mindenen, az ilyen vallási vezetők hangzatos szövegei leperegnek rólam, de valahol irigylem azokat az embereket akik így tudnak hinni valamiben, mert tényleg látszik rajtuk, hogy sokkal boldogabbak nálam és ez kapcsolataikban is működik. Valamit nagyon jól csinálnak ezt elismerem, azzal együtt is, hogy engem kiráz a hideg az ilyesmitől. Valahogy egyedül az ilyen közegekből látok leginkább boldog hosszútávú kapcsolatokat manapság. Mert ők valahogy képesek elhinni, hogy egy ember mellett boldogan le tudnak élni egy életet és nem zúdul rájuk a bőség zavara,meg nem érzik azt, hogy mindenki lecserélhető lenne, de mivel én már eleve több nővel voltam együtt,így erről már lecsúsztam, h csak egyvalaki legyen az életemben. Jó lenne mégis ezt a boldog kapcsolatot eltanulni tőlük, úgy hogy közben ne szoruljak azok közé a keretek közé,amiben ők élnek. Csak mindig arra lyukadok ki, hogy ez így nem megy, hogy a kecske is jól lakjon,de a káposzta is megmaradjon.