Más férfi is halálosan unja már a nőket, a kis játékaikat, a hisztiket, az elváráscunamit?

Na, papa, akkor mondok valamit. A többiektől kérem a vörös vihart.

Alapból, ha valaki úgy jön oda hozzám, hogy "829 tételes elváráslistát olvas fel" az ismerkedési fázisban, azzal ALAPBÓL nem kezdek. Nem azért élek, hogy más kénye-kedve szerint éljem az életem, ráadásul olyan életvitelt magamra kényszerítve, ami a vérmérsékletemtől, világlátásomtól TÖKIDEGEN. "Alkotmányos jogomban áll" arról a pár hisztihercegnőről (amely réteget baromi helytelenül kivetíted a teljes női nemre) nem tudomást venni. (Ez oda-vissza érvényes - senkinek, se nőnek se férfinak nem kötelessége folyton kiszolgálni a másikat). Tisztelettel meghagyom őket azoknak, akik erre a típusra buknak.

Egy dolog érdekel: OLYAN lányt találjak MAJD, a mostani után összekapom magam, aki a PARTNEREM. Aki nem azt mondja: Legyen. Olyat, aki azt mondja ehelyett: Hozzuk létre! Bár ez sem mostanság lesz.

Szerintem ne add fel a dolgot! LESZ olyan, aki TÉGED szeret. Nem kell és nem kötelező olyanra gondolni sem, aki így indít "Összejönnék veled ha..." Nem! Globálisan azt tanácsolom mindenkinek férfinak-nőnek egyaránt, hogy MAGÁÉRT küzdjön. Ha valakiért megéri, hozzá lehet és bizonyos fokig ildomos alkalmazkodni. De az "elváráscunamit" nem kötelező senkinek sem teljesíteni.