Jártatok már "anyuci kicsi fia " típusú sráccal, és ha igen milyen volt ?

Igen és szakítottunk. Ő belé azt nevelték, hogy ő a tökéletes, neki a kisujját sem kell mozdítania, mindent amit csinál az nagyon jó.

Hát nem így volt, és lehet, hogy nem is ő tehet róla, hanem az anyja.

Igen, állítólag azért dobott, mert az anyjának nem voltam szimpatikus, bár lehet, hogy ezt valójában csak kitalálta. Minden esetre abból voltak addig is veszekedések, hogy neki miért ennyire fontos, hogy 2 hetente lemenjen a családjához, amikor nem voltak náluk olyan sürgős elintéznivalók, nekem ez kicsit sok volt, már csak azért is, mert a párkapcsolatomban a szabadságot szeretném leginkább megélni, nem azt, hogy most azonnal legyen 3 gyerek és nagycsalád.

A másik még rosszabb volt, ott nárcisztikus volt mind a kettő, és az exem ahelyett, hogy elfogadta volna a segítségemet, két vasat tartott a tűzbe, mind nekem, mind pedig az anyjának mindig azt mondta, amit az illető épp hallani akart a másikról, ha igaz, ha nem.

Milyen volt?

Önállótlan, kényelmes, "igénytelen", lusta, pénzét sem tudta beosztani.

Egyszóval, csodálatos volt...

Igen. Első párkapcsolat. Jó tapasztalat volt.

Anyu mondta meg mikor hová mehet, mikorra érjen haza meg még ki tudja mit. Nem volt egy önálló gondolata, sőt. Pfu, hagyjuk. Ilyet többet nem, az biztos!