Hogyan legyek túl a srácon?

Sziasztok!

A Story maga:

Még október elején volt egy randim egy sráccal, akit a Tinderen ismertem meg. Előtte három hétig beszélgettünk, nagyon gördülékeny és jó volt minden, tényleg tök jó beszelgetőpartner volt online is. Ezután jött a randi, ami szuper volt, órákig voltunk együtt, és nagyon jól telt. Ő maga is hangsúlyozta milyen jól érezte magát, majd áttértünk facebookra. Itt folytattuk a beszélgetést, meg is beszéltünk egy következő alkalmat, amit azonban lemondott egy vizsgája miatt. Nem baj gondoltam, ilyen ez az egyetem. Ezt követően kicsit ritkábban beszéltünk, de mindig írt, majd megbeszéltük hogy elmegyünk együtt moziba, de ezt is lemondta. Majd sorra még vagy három randit mondott le, igazából különösebb indoklás nélkül, de mindig hangsúlyozva azt, mennyire szeretné igazából, csak közbe jött valami.

Itt már el is döntöttem, hogy velem ne szórakozzon, ha szeretne valamit tudja hol keressen, én nem vagyok se a bábja se semmi. Meg nyilván egy randi és pár hét ismertség után nem tartozik nekem semmivel, én nem zaklatom, majd keres ha akar. Ezután véletlen osszefutottunk az utcán, ahol tökre megorult nekem, és beszéltünk pár percet, ismét úgy mintha ezer éve ismernénk egymást, de én pont siettem órára, így nem volt időm. Ezután pedig jött a tavoktatas, mindenki hazakoltozott, és ennyi.

Egyáltalán nem beszélünk lényegében október közepe óta, de nem megy ki a fejemből.

Bizonyára azért, mert tényleg nagyon megkapó személyisége volt, és rég éreztem magam bárkivel is ilyen jól akár online, akár személyesen. Illetve az, hogy zsinórban mondott le mindent amit amúgy ő maga vetett fel sokszor, az erre csak rátesz. Mert ha valakivel - mint ahogy nem egyszer mondta - jól érezte magát, akkor nem indokolt hogy így mindenféle magyarázat nélkül eltunjon.

Nem megy ki a fejemből, pedig azóta több randin is voltam, de mindenkit hozzá hasonlítok, és minden nap eszembejut ez az egész. Mit tegyek, hogy végre tullepjek ezen az amúgy semmiségen?