Miért történik mindig ez?

Egyszerűen nem értem.

Mindegy milyen pasival találkozom, az elején minden stimmel, tényleg minden oké velünk. Egyenes vagyok, nem szórakozok, megmondom már ez elején, hogy egy-egy éjszakákban nem vagyok benne, ennek függvényében tervezzen, vagy ne tervezzen de akkor ő is mondja meg , hogy mik a szándékai. Mindig színészkednek, aztán mikor megkapták amit akartak lelépnek hülye indokokkal, vagy akár szó nélkül. Még csak azt sem lehet mondani, hogy egyből az ágyba ugrom velük. Hetekig képes a pasi előadni magàt, hogy neki is ugyanolyan fontos vagyok és ő is komolyabbat keres, lenne ideje meggondolni magát ezidő alatt és szólni, hogy ha mégsem. Aztán végül beadom a derekam, mert ugye vonzódunk egymáshoz, gondoltam felnőtt emberek vagyunk nem lesz gond. Aztán ahogy megfektetett lelép. Komolyan ennyire nehéz őszintének lenni? Ez miért jó? Mielőtt valaki elkezdené elemezni az ízlésemet, nem nem csak fuckboyok jönnek be. Fiatalabb koromban volt pár olyan, de pl. A mostani legutóbbi férfi is teljesen normálisnak nézett ki. Nem egy tipikus adonisz semmilyen téren, próbálom az àtlagos fickókat keresni, nem a kis szépfiúkat. Olyan szerepet lenyomott nekem hetekig, hogy majd hova utazunk, velem tervezett meg minden. Aztán ahogy megvoltam, azután néhány nappal később benyögte hogy neki ehhez még idő kell, nem tudja mit is akar stb. Nem haragudtam volna ha már az első randin közli, hogy csak a szex érdekli, akkor mehet tovább, nem akaszkodom rá. Biztos talált volna olyat, akit nem kell hetekig fűzni. Erre tessék, mégis engem csesz àt.