Csönd randikon?

Na ne már, pár másodperces csöndek? Ha negyed óráig úgy ültök egymás mellett, mint hal a szatyorban, az gáz, de pár másodperc kell is, hogy elgondolkodjatok azon, amit a másik mondott, hogy picit szusszanjatok stb. Emiatt ne parázz, ha tetszel neki, ez nem fogja feszélyezni.

Nem kötelező folyamatosan beszélni. Kínos csend és a hallgatás két külön dolog.

Ez csak a nyugati emberben van ez a kényszer, hogy egy beszélgetés akkor jó, ha folyamatosan fossa a szót a két fél egymásnak. A keleti kultúrában a csendnek nagyobb szerepe van egy társalgásban, mint a beszédnek. Nem vagyok ilyen keleti guruizé, csak mondom, hogy ez tényleg így van. Én sem vagyok az a beszédes fajta, simán elvagyunk a férjemmel itthon egymás mellett csendben, vagy az utcán sétálva se beszélgetünk folyamatosan, csak akkor, ha van valami mondanivalónk. Nem attól jó egy kapcsolat, hogy folyamatosan dől a sok üres rizsa.

4+ hozzáteszem, hogy eleinte bennem is volt egy szorongás, amikor ismerkedéskor, a randikon nem tudtam mit mondani. De aztán pont akkor éreztem, hogy elmélyült már a kapcsolatunk, amikor tudtunk mindenféle szorongás és kényszer érzet nélkül csak csendben lenni egymás mellett.

Nem a csond a baj, hanem a feszenges.