Első randin nőként illetlenség felajánlani a fele-fele fizetést?

Ha meghívnak egy kávéra, akkor elég kicsinyes dolog párszáz forinton osztozkodni. Inkább legközelebb hívd meg te.

És ahogy Edrixus írta, illetlen dolog visszaélni a meghívással és a legdrágább dolgokat kérni.

N

Nalam elég rosszul sült el ez a felezés soha többet.

Randikon fizettük a sajatunkat (nekem tiszta egö volt már lassan vendeglato helyeken ahogy összerakjuk a felszolgalonak a penzt külön penztarcabol)igy váltottam es odaadtam a sracnak inkabb hogy legalabb ne ezt lássák.

Aztan olyanokon ment a "vita" hogy en adni akartam borravalot ö meg nem ig nem vàrtam el hog a borravalot is felezzük kifizettem en.

Aztan együtt vasaroltunk be en föztem es amiert benne van a pénze etelhordoba kellett pakolgatnom a kajàt neki ami etelhordokat nem hozott vissza.

Belépöjegyeknel is én ereztem elazva magam hogy fizet ö aztan en mintha csak egy öt követö kutya lennék nem pedig Vele mennék bulizni hanem en is jövök mögötte es befizetem magam hogy en is bemehessek utana..

Aztan megbeszeltem vele inkabb ug legyen hogy egyszer ö fizet egyszer en. Amikor en voltam a soros ugye igy mertem dràgább dolgokat is venni amiket valoban kivántam, es szoltam is hogy ö is normalis vmit vegyen mert ÉN viszont valoban meghivom öt azaz nem kell az olcso sz.rokat valasztania, aminek persze az lett a vége hogy en mindog többet fizetek mert a kövi alkalommal mikor ö volt a soros megint az olcso sz.rokat kellett venni.

Aztán nalam hepázott en voltam a vendégláto ugye itthon is es ugralhattam öt körbe.

Es ugy mindezek utan még ö vágta azt hozzám hogy ö jön ki rosszabbul nem illünk össze stb. Holott en éreztem magam megalázva hogy annyit sem érek neki egyszersem, hogy meghivjon. Söt mintha én tartanék egy ferfit.

En viszem szorakozni(neki egy programötlete sem volt soha persze )felesben fizetünk, azaz mintha egyedül mennék, befizetem magam mindenhova, eszek magamnak egy kávét vagy akarmit,en látom el otthon, ö meg ugy beleül mindenbe,söt ha en nem tennék bele kapcsolat sem lenne különben, nekem kell "kitartanom"egy ferfit hogy velem legyen. Ez a megalázo erzés nekem mellette kialakult ugy hogy nekiállt feljebb az egész es még ö panaszkodott.

En ugy vagyok vele soha többet ilyen felezés. Hànyingerem is van ha visszaemlékszem az egész ismerkedésre vele.

Én nőként mindig felajánlom, ha szimpi/vagy sajnálom a srácot, mondom, hogy meghívlak.

Ha viszont a férfi mondaná nekem, hogy felezzük a számlát, beelőzne, nem találkoznék vele többet.

Ha nagyon én akarok fizetni, vagy nagyon felesbe, akkor már hamarabb veszem a tárcám, mielőtt megmozdulna.

Férfiaktól én elvárom a fizetési szándékot. A szándékot, nem azt, hogy fizessen, hanem legyen annyira hasonló a világnézetünk, hogy gondolja úgy, hogy neki kellene, de fogadja el, hogy én is fizethetek, akár meg is hívhatom.