Egyes nők miért félnek ennyire a kockázatvállalástól?

SZerintem nem csinálnak "sorstragédiát" és sokan kezdeményeznek is. nem egyszer látok kifejezetten rámenős nőket.

"a meg kikosaraznak, max. vonunk egyet a vállunkon, "

Na ez sem igaz mindnekire.

Mindkét nemben vannak ilyen és olyanok is.

És teljes mértékben biztos lehetsz benne, ha egy nő valóban akar valakitől valamit, akkor azért tenni fog. Ha nem így érzed, akkor feltehetően valóban semmit nem akar tőled az adott nő.

Ezeknek a jeleknek a 90%-a nem tudatos. Tudod, metakommunikáció, általános iskola 5. osztály, nyelvtan tananyag.

Aki tetszik, arra ösztönösen, ezerrel zúdítod a jeleket. Nézed, nem nézed, félrenézel, mosolyogsz, elpirulsz, hajat bizerálsz, még a hang is megváltozik. Ezért van, hogy pl munkahelyen mindenki tudja, hogy a Gizike fülig belezúgott a Lacikába, hiába titkolja.

Aki nem ad jelet, az fájdalom, de tojik rád.

Azért jégkirálynő nem szoktam lenni, szemezésben benne vagyok, mosolygok, a hajamat-nyakamat megérintem, nevetgélek stb. De leszólítani nem szólítanék le senkit. Nem a beégéstől félek, hanem úgy gondolom, hogy egy ismerkedésnél, ha a férfi nem teljesen balek, egy nőnek sokkal több veszítenivalója van. Nem arra a nagyobb az esély, hogy a férfit erőszakolják meg. Nem a férfi eshet teherbe. Általában nem a nő hiteti el egy numeráért cserébe a férfival, hogy szereti, és ha megtörténik az aktus, akármennyire is csak szexet akart a férfi, akármilyen értékes lelkű a nő, akkor is a nő jó hírén esik csorba, és terjed el róla, hogy k...a, egy szóra ledobja a bugyit, nem értékes, csak arra jó. Ha esetleg egy ilyen egy férfivel történik meg, max. szomorú lesz, de még le is pacsiznak vele, egy nőt meg gyakran egy ilyen miatt a munkahelyéről kirúgnak, ha elterjed a hír. Én ilyenkor, ha már ezek mint lehetőségek felmerülnek, és vállalom azt nőként, hogy nagyon pofára eshetek, azért örülök annak, ha nem tőlem van elvárva, hogy leszólítsam a másikat. Mint egy másik hasonló kérdésnél leírtam, ugyanezek a férfiak, akik nyafognak, hogy miért nem kezdeményez a nő, gyanítom, akkor morciznának, ha a nő kérné meg a kezüket, hogy elvették a férfiasságukat, pedig az alapja csont ugyanaz.

Ha esetleg erre a srác nem reagál, nem fogok a kardomba dőlni. Nem szeretek bele senkibe csak a külseje és a kisugárzása miatt, és nem gondolom, hogy egy igazi létezik összesen, akit ha "elszalasztok", akkor egyedül halok meg. Valószínűleg nekem nem is lenne az az igazi, aki arra várna, hogy én menjek oda hozzá. Nem ítélem el azt a férfit, aki nem akar kezdeményezni, joga megvan hozzá, csak akkor nem egymást keressük.

Én nő létemre értem a kérdezőt, és részben egyet is értek vele.

Az baromira nem igaz, hogy a férfiak tudnának kezelni akár egy normális visszautasítást is. Nagyon, nagyon ritka, amelyik igen. De találkoztam már olyannal, akinek konkrétan az arcába üvöltöttem a nyílt utcán, hogy nem, és takarodjon, majd 2 nappal később rámírt, hogy közelebb költözött hozzám. Creepy. A szokásos szitkozódás "akkor kva vagy" és társai már meg sem ütik a megbotránkozási szintet nálam.

Viszont igen, nagyon sok olyan nő van, aki kb gondolatolvasásra vágyik, főleg a nálam picit fiatalabb, 20-25-ös korosztály (én 29 vagyok). Mikor mutatják, mit beszélnek a kiszemelttel, és mit azzal, akit le akarnak rázni, hát őszintén nem sok a különbség néha. Meg volt, hogy bemutattam őket szingli férfi ismerőseimnek, csorgatták a nyálukat, de egyik se ment oda beszélgetni, vagy kereste volna az eset után, vagy bármi. A pasi menjen oda, és csinálja helyettük a dolgokat, ők majd néznek szépen. És nem értik, miért szinglik x éve.

Szvsz mindkét oldalról baromi rosszul van kezelve ez a visszautasítás téma. De én ezt neveltetési hibának látom. Engem sem tanítottak meg elviselni a kritikát, visszautasítást, csalódást. Pedig szerintem egy igen fontos lecke az életben. Alapvetően meghatározza a fejlődésedet, kiállásodat.

Én a magam részéről sose voltam türelmes fajta, ha tetszett valaki, odamentem, akkor is, ha vadidegen, hiába vagyok nő. Ha nem volt pozitív a fogadtatás, akkor eleinte nyilván kínos volt, aztán huszonévesen csak felfejlődtem oda, hogy ilyenkor csak mosolyogtam, megköszöntem az idejét, otthagytam, és foglalkoztam a saját dolgommal tovább. Bár teszem hozzá, nem is tartanak túl nőies nőnek, hiába vagyok csinos, meg van alapvetően szép arcom...stb, szóval mit tudhatok én.

"egy nőt meg gyakran egy ilyen miatt a munkahelyéről kirúgnak"

Szomorú, hogy van ilyen, de tényleg nem értem az okát. Minden munkahelyre kellenek azok a nők is akiket bárki megdughat.

Mert megtehetik.

Az ismeretségi köröm is tele van olyan nőkkel, akik egyrészt remegnek, hogy az áhított férfi megszólítsa őket, másrészt előre kijelentik, hogy ők csak olyan "jelet adnak", aminél 100%, hogy nem lesz lebukás belőle, ha a férfinek mégsem kellenek.

Fun fact: ugyanezen nők teli szájjal hirdetik, hogy hol vannak az igazi férfiak, és milyen gáz, hogy egy férfi nem mer megszólítani egy nőt, hiszen mit veszíthet.

Párszor megpróbáltam rávezetni őket erre a kettősségre, de abszolút nem értik :)

"De találkoztam már olyannal, akinek konkrétan az arcába üvöltöttem a nyílt utcán, hogy nem, és takarodjon, majd 2 nappal később rámírt, hogy közelebb költözött hozzám. Creepy. A szokásos szitkozódás "akkor kva vagy" és társai már meg sem ütik a megbotránkozási szintet nálam."

Hidd el, ez nőben is létezik. Egyetlen okból nem tűnik fel, hogy a férfiak az ilyen nőnek gyakran igent mondanak legalább pár alkalomra, aztán persze bánják, mert nem lehet tőle szabadulni

Nem vagyok egy Brad Pitt, de nekem is volt olyan, hogy egy rövid beszélgetés és kávé után gyorsan távoztam, a csaj előbb rámírt, hogy nem megyek e át hozzá, mikor nyilvánvalóvá tettem, hogy nem, akkor egyre nyíltabban ajánlkozott, képet küldött, felhívott, hogy milyen isteni pár lennénk...

Zaklató típus bizony nőből is van, aki egy óvatlan small talk után már azt gondolja, hogy te leszel gyerekei apja.

"megideologizálják, hogy ők még egy mosolyt sem eresztenek meg, mert megerőszakolás meg munkahelyről kirúgás lesz a következménye"

Mondjuk férfiként is sokszor nem a gyávaság miatt nem kezdeményez az ember, hanem mert ha nincs egyértelmű jele a vonzalomnak, akkor nem szólítom le, nincs kedvem megkapni a zaklató és hasonló titulusokat.

Ez a nők 21-es csapdája. Jelet adni nem mernek, mert az ciki, ha mégsem jön be (vagy olyan jelet adnak, amit ember nem vesz észre), de ha egy férfi úgy próbálkozik, hogy a hölgy nem akarta, akkor gyakran nem csak elutasítják, de rögtön rásütik, hogy valami mocskos zaklató, emiatt a normális férfi sokkal óvatosabb, aki meg továbbra is próbálkozik az pont a zaklató típus