Ez mégis mi a jó élet volt?

Mára megbeszéltem egy randit egy csajjal. Elmentünk beülni egy helyre, beszélgettünk, de valami nagyon nem volt okés már az elején sem.

A csaj nagyon furán vigyorgott és mintha túljátszotta volna magát. Mindent olyan beleéléssel adott elő, hogy már kínomban majdnem lefordultam a székről. A sokadik kellemetlen megnyilvánulása után finoman jeleztem neki, hogy picit tekerjen a potméterén, mert nem egészen érzem jól magam ilyen társaságban. Erre nagyon bepöccent!

Azt képzeljétek el, hogy mintha benyomtam volna egy kapcsolót, egyik pillanatról a másikra szó szerint mintha elkezdte volna kiokádni magából a sok fost, amit eddig benyelt. Dobálózott mindennel, hogy én bipoláris vagyok, mert egyszer mosolygok máskor meg fapofát vágok, nárcisztikus személyiségzavarom is van, mert én akarom uralni a beszélgetést, meg hogy szociopata jellemvonásaimat is kifigyelte már, plusz nem ártana ha végig tartanám a szemkontakust a beszélgető partnerrel, mert különben(!!!) azt kell feltételeznie, hogy "szkizofrén" is vagyok.

???????? Mi a búbánatos rossebb lehetett ez? Valami kamu randi, hogy kitöltse rajtam a frusztrációját, vagy mégis MI VOLT EZ? Most végzett valami gyógyóképzőben?

Utána olvasgattam dolgoknak amiket rám okádott és hálát adtam az égnek hogy abba nem kötött bele, hogy alkoholt is inni mertem (taxiztam). Most nekem van bajom, vagy neki mentek el teljesen otthonról? Am az a durva, hogy fullos a bige, de azért ez a kirohanása nem kicsit rontott az összképen (nem véletlenül van időm most ide írogatni, sajnos).