30-35 év közti férfiről ismerkedés közben derül ki a lenti dolog. Adnátok neki esélyt?

Tételezzük fel, hogy ez egy életszerű szituáció, és a mentális zavarok sem zavarnak: nem azért offolnám a pasit, mert szűz, mert igen, a szex tanulható, sőt minden partner más és idő kell az alkalmazkodásnak. Viszont a párkapcsolati tapasztalatlanság, ami párkapcsolati önismeret hiányával jár együtt, hatalmas vörös felkiáltójel lenne. Az ember, ha még nem találta meg a társát ennyi idős korára, akkor van egy nagy adag önismerete, amit a korábbi párkapcsolataiban tanult. Persze lehet, hogy az illető amúgy elviselhetetlen, nem tanul a hibáiból, és nulla önkritikája van és pocsék kommunikációja, de ez elég hamar ki fog ütközni (legalábbis nekem max tinikoromban jelentett gondot az ilyeneket kiszagolni). Viszont itt esély sem volt arra, hogy kipróbálja magát ebben. És én nem akarok már kísérleti terep lenni. Persze én is voltam valakinek az első kapcsolata: 18 évesen, és nagyon jól tudom, hogy mennyivel másabb voltam (ami nemcsak a koromhoz, hanem a tapasztalatlanságomhoz is köthető volt), mennyivel másabb volt a felfogásom, a hozzáállásom sok mindenhez, és amikor szétmentünk, mennyivel tudatosabb voltam, ez erősen hatott a következő kapcsolatomra. A harmadikhoz pedig még inkább máshogy álltam hozzá. A jelenlegi páromnak nem én vagyok az első kapcsolata, volt előttem 1,5-2 éves is, de sosem élt együtt senkivel - ez a tapasztalatlanság pedig okozott elég nagy döccenőket a kapcsolatunk elején. Ha még a párkapcsolati kultúrájának a nulláról történő felépítésével is szórakoznom kellett volna, lehet, inkább hagyom a fenébe az egészet.

Kicsi lenne az esélye a párkapcsolatra, de nem a szüzesség/tapasztalathiány miatt, hanem a pszichés betegségek miatt. Akinek ennyi ideig és ilyen szinten meghatározzák az életét a pszichés gondok, 30-35(!) éves korág “gödörben” van, annál nem tűnnek el csak úgy nyomtalanul, az egész élete nehézkes lesz. Én már próbáltam (ennél kisebb szintű) lelki gyenge embereknek segíteni, de csak saját magamat nyomorítottam meg ezáltal, úgyhogy többször nem kezdenék bele.

Igazából attól függ, h aolyna jól alakul szerintem lehet érdemes, valójában az emberek nagy része amúgy is mentális beteg csak baszik foglalkozni a mentális egészségével, it tlegalább nincs ilyen gond...

Ebben a korban azért már nem sok választási lehetőség van. Az emberek döntő többsége házas, saját családja van. Örülj, hogy találtál valakit, aki nem. Mellesleg ha 5-ször elvált volna, az nem lenne kínosabb?