Kimondottan csinos, szép nőkhöz szól a kérdésem. Előfordult már veletek, h minden stimmelt az első randin, egymásra tudtatok hangolódni, jól éreztétek magatokat, akár kapcsolatot is szerettetek volna vele, de mégse keresett többet titeket a férfi?

#5-ös

Igen, a nők ezt jellemzően így képzelik el, de nekem pedig pont ez az abszurd helyzet.

Ha valakivel tényleg kapcsolatot akarok, hogyan lehet, hogy előtte három, öt, tíz évig csak ismerősök, baráti társaság voltunk? Akkor eszerint végig elérhető távolságra volt tőlem, de megvoltam nélküle, és nem "találtunk egymásra". Igazi, erős szerelmi érzés ez így nem lehet. Ez csak az amerikai tinifilmekben cukormázas lovestory.

Ha valakit külsőben vonzónak találok, és emberileg nagyon kedvelem, el tudom képzelni vele a közös életet is, akkor azt a személyt nem kerülgetem nyolc-tíz évig az életem alatt, mire eljut a tudatomig a gondolat, hogy talán mondjuk együtt akarnék vele lenni akár. Ez így milyen bornírt párkeresési élettörténet?

Ha valaki évekig csak a barátom, az később sem lesz a párom - mert akkor, logikusan, nem tekintünk egymásra olyan emberként, akivel kapcsolatot keresünk - vagy legalább az egyik fél nem -, és tudatosan efelé visszük a közeledésünket egymáshoz.

Ha pedig valakire úgy tekintek, nem fog csak évek múlva ez eszembejutni róla, míg addig valahogy magam elől is titokban maradt a vágyam rá.

Tudom, a nőkben bennen van ez az ösztön, a madárvilágban a tojó is megfuttatja a kakast a párzás előtt, hogy felmérje a fizikai állapotát, testi és viselkedésbeli kitartását, örökítésre való génállományát, mintegy szelekcióként az utódai életképességének és saját génállománya örökítésének bebiztosítására.

De felnőtt, komoly emberek, ebből a primitív közegből kiemelkedve, ne folytassanak ilyen burleszk életjeleneteket. Ha valakit akarok páromnak, kapcsolatot vágyok vele, azt tudom. Ha évekig nem vágytam, számomra éppen a komolyságát veszi el az, ami a nők egy részének a képzeletében pedig adja. Bennem éppen a "maradék" kellemetlen önképét keltené ez, és rosszul érezném magamat, nem valami csoda részesének.

Éppen ezért nem működik a direktben ismerkedés sok nő felé. Mert ők előbb kötődni akarnak, mielőtt a kapcsolat szóbakerül. A filmek történetszálain haladva előbb egy "bátyót" akarnak, aki felé a szex iránti vágy később felizzik. És ezért tud a szemükben vonzóvá válni, felértékelődni egy férfi arc. Az érzésekhez kötik a vonzalmat.

"Ha pedig valakire úgy tekintek, nem fog csak évek múlva ez eszembejutni róla, míg addig valahogy magam elől is titokban maradt a vágyam rá."

Megválaszoltad a saját kérdésed. Egyetértek veled ebben, viszont a végkimenetel nagyon sok esetben nem olyan negatív, ahogy lefested. Van olyan ismerősöm, hogy kórházban dolgozott, egy bizonyos férfi a kezdetektől tetszett neki de jó pár évig nem jöttek össze. Nem azért ,mert nem tetszettek egymásnak eléggé, hanem mert a lány félénk volt és azt gondolta, a közel 75 kilójával nem lenne elég jó annak a férfinak, ezért mikor a férfi közeledett esetleg, a lány távolodott. Úgy volt vele ,biztosan nem lehet semmi sem köztük. Magába beszélte. Majd mikor összeszedte magát a csaj, a pasi megházasodott. Aztán végül a feleség félreléptek, válás lett, és ők ketten azóta is együtt élnek. Ez csak egy story a sok közül amit ismerek. Igenis kialakulhat a kapcsolat több év ,,barátság" után. Persze ha csak amolyan munkahelyi "ismerősök és jó kollégák vagyunk" dologról van szó. Legalábbis az én esetemben. Gyerekkori barátokkal sosem jönnék össze. De nekem is volt olyan, hogy egy helyen dolgoztunk majdnem két évig, aztán egy projektet kellett csinálnunk, addig fel sem tűnt úgy a pasas aztán megismertem, és szerelmes lettem 2 hét alatt. Sorry de ez van. Ha tetszik ,ha nem.