Kimondottan csinos, szép nőkhöz szól a kérdésem. Előfordult már veletek, h minden stimmelt az első randin, egymásra tudtatok hangolódni, jól éreztétek magatokat, akár kapcsolatot is szerettetek volna vele, de mégse keresett többet titeket a férfi?

Egyszer volt, de baratok maradtunk, igazabol a srac tulsagosan muveszlelek volt, es nem akart kapcsolatot mert en nem vagyok annyira elvont mint o es gondolom o kapcsolatra inkabb egy magahoz hasonlo, tipikus elvont muveszlelek lanyt akart volna. De a haversag mukodott, csak aztan elkoltozott kulfoldre.

Siman van ilyen, hogy a szemelyiseg nem passzol annyira, van pl jokepu metalos srachaverom, akit mint havert birok, tok jol nez ki, de nem akarnek tobbet tole, mert nem egyeznek az elkepzeleseink a szorakozasrol, nem passzolnank mint par.

Szerintem a kimondottan szép nőknél ez azért fordulhat elő alapból is ritkán, mert nincsenek rászorulva a társkeresőre.

Normál esetben egy egészséges világban úgy jön létre az első randevú, hogy két ember megismeri egymást nem társkeresési okból, felfigyelnek egymásra és miután meg van a kölcsönös vonzalom, elmennek az első randira.

Tudom, ma már sokan gyávák így kezdeni, meg az iskolák elvégzése után az ember nem mozog olyan körökben, de akkor is így volt a jobb, a természetesebb és szerintem egy szép nőt ma is sokan személyes ismertségből hívnak el randira és nem társkeresőn keresztül. Magyarul nem egy vadidegennel történik meg az első randevú.