Szerintetek normális, ha ismerkedési fázisban a férfi olyanokat mond, hogy "istentelenül" megd. Glak", "embertelenül megkeféllek" és hasonlók?

Ohh, hát akkor bocsánat, ha tényleg ennyire félreérthetően fogalmaztam. Visszaolvasva sajat magam, nekem nem félreérthető, de valószínűleg csak azért, mert én tudom, mire gondoltam és hogyan értettem :D

Szóval így szerintetek nem vészes? Engem azért zavar, elég illúziórombolónak, kicsit megalázónak is tartom nem tudom, hozzá tudnék-e szokni. Szóvá tenni nem akartam még. Annyira rá vagyok hangolódva szex előtt, előjáték közben, tényleg tökéletesen jó vele minden, de mikor egy ilyet meghallok tőle, ki tudnék rohanni a világból, nagyon nem jön be. Meg állandóan felmerül bennem a kérdés, hogy csak a szex miatt kedves-e velem egyébként. Talán az én önbizalmammal is van egy kis gond.

Mivel sokan írtatok, gondoltam megírom a legújabb fejleményeket, mert vannak ám :) Hihetetlenül alakult minden, nagyon boldog vagyok, akit nem érdekel ne olvassa végig, de hátha valakit érdekel:)

Miután tegnap este előjáték végé felé megint nemes egyszerűséggel közölte, hogy "szétb.szlak", nálam elszakadt a cérna és először nem a legkedvesebb hangnemben tudtára hoztam, mennyire utálom, hogy így beszél velem és kértem, hogy felejtse el ezt a stílust, vagy ha nem, akkor engem. Kicsit lehiggadva mondtam neki, hogy megalázónak tartom, és ilyenkor úgy érzem, nem vesz komolyan. Erre képzeljétek, rögtön ezt mondta: ne haragudj kicsim, tudod, mennyire szeretlek". Csak néztem rá, szerintem elég bután, és hirtelen a meglepetéstől csak annyit tudtam mondani "nem tudom, még nem mondtad". És erre zavarba jött, annyira de annyira édes volt, még nem láttam őt ennyire zavarban lenni, és mondta, hogy belém szeretett és velem akar lenni mindig, és ne haragudjak a mocskosabb beszédért, mindig annyira fel vagyunk tüzelve mindketten, hogy nem is gondolkodik olyankor, kíván eszeveszettül és nem bírja féken tartani magát, bele sem gondolt, hogy nekem nem tetszik, de akkor majd igyekszik odafigyelni rá. Még mindig nem térve magamhoz, eléggé elérzékenyülve, megsimogattam az arcát, és mondtam neki,hogy én is szeretem őt. Remegett a hangom :D Csókolóztunk, aztán befejeztük, amit elkezdtünk :) Utána még órákon át összebújva csak beszélgettünk, őszintén, mélyen, sok mindenről, olyan jó volt, írtam már hogy nagyon figyelmes és kedves férfi, ezt most még ezerszer inkább éreztem. Mikor végül lefeküdtünk aludni, még kicsit azon agyaltam, mi van, ha ma már nem lesz ilyen jó, és csak azért mondta, hogy szeret, mert éppen teljesen be volt indulva. Tudok néha kombinálni... De minden olyan tökéletes volt ma is, a reggelünk is, meg az egész nap, kora estig együtt töltöttük. Szerelmemnek, édesemnek, kicsimnek hívott, és annyira drága volt, mikor mondta, hogy nem éppen ilyen körülmények között szeretett volna először szerelmet vallani, de így alakult, kicsúszott a száján, reméli elfogadtam így is szerelmi vallomásnak :D Olyan érdekes volt átélni, ahogy a magabiztos, jóképű, okos férfi kicsit olyan kamaszos zavarban van. Mármint pozitív értelemben érdekes, hatalmasat nőtt még a szememben :D

Na elég, bocsánat, hosszú lett, meg akartam osztani a boldogságom, nem akarok untatni senkit. Köszi mindenkinek a válaszokat, még ha félreérthetőnek bizonyult is a kérdésem! :)

Jó éjt mindenkinek és Kellemes Ünnepeket!