Szorongásos kényszerbetegségem van már elég hosszú ideje. És mondjuk úgy feladtam önmagam. Belefáradtam hogy minden ami másnak napi rutin nekem dupla tripla annyi idő?

Egész télen itthon voltam.Most pár hete eljárok már itthonról de eléggé elhanyagoltam magam (nem szőrtelenítek nem mosok úgy hajat stb.) plusz van rajtam tíz kiló súlyfelesleg.Azt a tanácsot kaptam hogy próbáljam meg felvenni a kapcsolatot olyannal akinek hasonló problémája van.Az interneten megisnerkedtem egy férfivel akinek hasonló problémája volt sőt rosszabb.Pánikbeteg volt.Telefonon már beszéltünk jól megértjük egymást de találkozni szeretne velem.Mondtam neki hogy már nem úgy nézek ki mint régen (egyébként egy szép nö voltam) de látni akar.Azt mondta segítene ebből kijönni mert tudja min megyek keresztűl.Lelkileg nagyon hiányzik hogy valaki olyannal beszélgessek erről aki végre nem a bolondot látja bennem félek hogy amint meglát elillan a segítőkészsége.Mit csináljak mit mondjak neki?