Kezdenétek így a férfival?

31 éves, nagyon jó személyiségű, vicces, érdekes, az érdeklődésünk, ertekrendünk megegyezik, és ha együtt vagyunk csak ugy repul az idő, barmennyit tudunk beszélgetni. Figyelmes és kedves, igazából tökéletesnek mondanám számomra :) 19 eves voltam amikor megismertem, o akkor volt 27, kozos baratok mutattak be minket egymasnak, es igy kezdtunk egy tarsasagban szorakozni jarni, es kesobb kulon kettesben is programokat csinálni. Ő akkor tobbet szeretett volna tolem, de en a korkulonbseg miatt kicsit tartottam a dologtol, illetve abban az évben keszultem egyetemre, o pedig kulfoldi munkaajanlatot kapott, igy nem lattam jövőjét a dolognak.

Vegul en elmentem egyetemre, o pedig kikoltozott. A kapcsolatot tartottuk, hol intenzivebben, hol kevésbé, azért természetesen tavolodtunk el egymástól, reszben azert is, mert o ezt kerte. Nekem volt egy kapcsolatom időközben, nala nem tudok komolyabb kapcsolatrol. Es pont ez a kulonos nekem. Mikor jobban jóban voltunk es ez szoba került, elmeselte, hogy egyetlen baratnoje volt csak, kb 20-21 éves kora körül, es hogy nem is biztos benne, hogy igazan szerelmes volt, persze kedvelte a lányt. Azóta csak alkalmi, osszejaros kalandjai voltak egeszen addig mig megismerkedtunk, mert akkor allitasa szerint belém tényleg belém szeretett, es komoly kapcsolatot akart. Ebbol ugye nem lett semmi, es azota sem volt komoly kapcsolata, egy lannyal megprobalta, de nem tudott beleszeretni. Most hazakoltozik lassan, en pesig lediplomaztam, dolgozom mar. Nem olyan rég egy baráti osszejovetelen osszefutottunk, es nem tudok mit tenni, egyszerűen vonzzuk egymast, szinte erezheto a levegőben mennyire vágyunk a masik tarsasagara. Viszont most hogy en is idosebb lettem mint 19 már nem a korkulonbseg zavar, inkább attol tartok, hogy egy férfi aki ennyire megszokta, hogy egyedül van, nem kell senkihez alkalmazkodnia, senki nem. hisztizik neki semmin, nem is igazán van tapasztalata kapcsolatok terén, vajon sülne-e ki ebből jó dolog?