Idén leszek 30, de még sohasem volt barátnőm. Az életemből nemhogy a szex, de még az első randi, és az első csók is kimaradt. Miért lehet ez?

Sokan nem hiszik el, hogy így sikerült leélnem három évtizedet, pedig külsőmmel (a családom szerint) nem lenne gond. Volt, aki már rákérdezett, hogy meleg vagyok-e... Nem vagyok az. Sokat gondolkoztam már ezen. Nem lehet azt mondani, hogy nem érdekelnek a nők. Inkább az volt a gond, hogy túlságosan is, főleg az olyanok, akiknek meg én nagyon nem jöttem be. Futottam, futottam utánuk, eredménytelenül. Közben eltelt 15 év, a teljes gimnázium, a teljes egyetem. Ma minden ismerősöm párkapcsolatban van, férjnél van, vagy nős. Nálam viszont megállt az idő, mintha ott ragadtam volna a kétezres évek közepén... Nem is ez a megdöbbentő, hanem inkább az, hogy komolyan nem jöttem be még soha egyetlen nőnek sem... Szinte menekültek előlem. Mindig én "nyomultam" másra, és én húztam a rövidebbet. Egyetlen egyszer tűnt úgy, hogy talán lehet valami, találkozgatni kezdtem egy lánnyal, aki végül aztán a lakására is felhívott, de végül nem történt semmi. Pontosabban igen, pár nap múlva, rányomultam Facebook-on, mert úgy éreztem, ezt kell tennem, hogy le tudjam venni a lábáról. Ugyanis mondta akkor este, hogy többet vár... Az eredmény az lett, hogy rám unt, és jól összevesztünk. Azt mondta, nem internetes naplóírásra vágyott. Ma azt mondja, félreértettem mindent, ő csak barátkozni akart. Öt év telt el azóta, és hűvös a kapcsolatunk egymással. Az volt a gond, hogy irogattam neki? Vagy az, hogy tényleg nem akart többet? Ma természetesen kapcsolatban van, de engem továbbra is kerül, csak pár szót váltunk. Mi az oka ennek? Évekkel ezelőtt volt... Ennyire utál engem?