Utálom magam, de beleszerettem. Mi a fenét csináljak?

Évek óta ismerjük egymást, de valahogy úgy alakult, hogy pár hónapja elkezdtünk találkozgatni. Először csak véletlen szerűen futottunk össze, aztán már kerestük is egymás társaságát. Első perctől kezdve tudom, hogy nős, ezért is csak úgy tekintettem rá, mint egy jó ismerősre, akivel tök jól el tudunk beszélgetni mindenről. (Igaz, hogy a közös ismerősök már régebben is mondták, hogy nagyon szar a házassága, de nem foglalkoztam vele,mert attól még ugyanúgy nős, így nálam viszont szóba sem jöhet). Most már ott tartunk, hogy hetek óta minden nap (!) összefutunk (soha nem volt megbeszélt randi), és jön, és mondja, és beszélgetünk ilyen fél órákat, és érzem, tudom, hogy több vagyok neki, mint haver. Csak az baj, hogy már jó ideje én is így érzek. És utálom magam miatta. Viszont megőrülök érte... Nem fellángolás, kinőttem már abból a korból (én 40 ő 50), de egyszerűen nem tudom mit csinálhatnék... Tanács?