Átlagos lányoknak/nőknek tényleg nehezebb?

A saját tapasztalataim alapján azt tartom a legnagyobb nehézségnek, hogy önmagamért szeressen egy férfi, ne csak azért akarjon megismerni, mert szeretne egy barátnőt, hanem azért, mert *én* tetszem neki. Nálam eddig mindig csak olyan, minden méltóságukból kivetkőzött srácok/fiúk/férfiak próbálkoztak, akikről ordított, hogy valójában magasról szarnak rám, csak már a haveroknak is mind van barátnőjük, ők is dugnának már, de a jó nők mind elhajtották őket, én meg olyannak tűntem, aki esetleg ad majd egy esélyt nekik, mert mást úgysem érdeklek. Az elvárásaik is azon alapultak, hogy majd biztos annyira hálás leszek, amiért rám fanyalodtak, hogy mindent is megteszek értük, még akkor is, ha ők a nagy nullát tették az egész "kapcsolatba".

Egy csinos, szép nővel ilyen nem történne meg, mert eleve méltóság kell ahhoz, hogy valaki bepróbálkozzon nála, szóval nem ő lesz senkinek a "z terve", ha más nem jönne össze. Ha pedig összejön, akkor annyira becsülik a férfiak, hogy ők is igyekeznek tenni azért, hogy mellettük maradjon.

Qva megalázó, mikor ismerkedés során te is tudod, hogy valójában nem tetszel a másiknak, csak "ló híján szamár" vagy, ő is tudja, mégis neked kell szinte elnézést kérned, amiért elutasítod.

1. vagyok. Mindegyik intelligens volt, tanult vagy dolgozott és az igényesség is lemondhato volt róluk, bár kérdés, hogy ez nálad mit takar. Nekem bőven elég, ha egy pasi rendszeresrn tisztálkodik, rendben tartja a fogazatát, tiszta ruhát húz. Nem elvárás, hogy mondjuk a legtrendibb cuccokat hordja, 200 ezer forintos órája legyen, öltönyt hordjon minden nap és szoliba járjon.

Viszont külsőleg mondhatjuk, hogy átlagosak voltak, nem a kifejezetten jó pasik, de nekem bejöttek és az pont elég.