Befejeznétek az ismerkedés, ha a másik fél néha 2-3 órán keresztül nem írna vissza?

Azt nem tudom, ki hogy csinálja, de azoknak, akikkel naponta, hetente, tehát gyakran beszélek, nem köszönök se az elején, se a végén. Ha ráírnék egy régi osztálytársra, akivel évek óta beszéltem, akkor köszönnék külön.

Nekem ez az elköszöngetés olyan... rideg? Vagy nem is tudom, akivel közvetlen a kapcsolatom, azzal nem kell ilyen formaságokat követni, mert küldhet hajnali 3-kor minden nélkül egy vicces képet, mert nyitva van köztünk a kommunikációs csatorna. Annyira jóban vagyunk, hogy nem kell nyitni-zárni a csatornát, hanem mindig ott van.

Nekem ez az elköszönés olyan, mint mikor az öreg rokonok régen az SMS-ek végére odabiggyesztették a nevüket, mikor alapból azon a néven voltak elmentve a telefonba.

Engem zavar munka közben a telefon, és ezt arra is értem ha házimunkát csinálok. Simán kikapcsolom ha dolgom van, fogadja el a másik hogy nem ő az egyetlen létező elfoglaltság a világon. Persze, szólok neki hogy nem leszek.

Nem vagy kicsit internetfüggő?

"pill teregetek" végeztem vele, viszont közben eszembe jutott egy rész a kedvenc filmemből, és leültem megnézni. A telefont letettem, és csak a film után néztem rá.

Írt, én meg megírtam, hogy lehuppantam filmezni, órákig filmekről beszéltünk utána...nem nyomós indok volt, de érdekes elfogadta, hogy van saját életem amit a saját ritmusomban élek.

2-3 óra alapesetben abszolút nem probléma. DE

Volt már levelezésem hónapokig olyan nővel, aki a legváratlanabb időpontokban hagyta abba a levelezést akár 1-2 napig. (Aztán persze kiderült, hogy van már pasija, akivel együtt is él, és gondolom ennek tükrében történt így)

Magam részéről én mindig jeleztem, ha "hirtelen eltűnök". Szerintem így korrekt. Én se szeretem, ha eltűnik és azon kell rágódnom, hogy véletlenül mondtam-e valami bántót.