Lányok, miben nyilvánul meg nálatok az ha nyomasztó egy kapcsolat? Mitől lesz nyomasztó?

Gyomorgörcsöm van ha kettőnkre, a pasira, a találkozónkra gondolok.

Vagy együttélés esetén örülök ha nincs otthon, nem kell Vele beszélnem, nem várom a szexuális együttlétet, sőt, azt sem ha átölel.

Egyszerűbben:rosszul érzem magam a másik társaságában.

Egy ilyen kapcsolatom volt csak. Az egy 4 éves kapcsolat volt és 21-22 éves voltam, amikor véget ért. Nem volt már közös szabadidős tevékenységünk, érdeklődési körünk, nem éreztük jól magunka a másiknál. A munkánk, iskolázottságunk ég és föld volt, a baráti körünk ennek megfelelően szintén teljesen más. Megjelenni, beszélgetni nem lehetett már vele, mert csak egy dolog körül forgott a gondolata, az az ő munkájával volt kapcsolatos, nekem semmi érdemi hozzászólásom nem volt. Neki se az én munkámhoz, de nekem volt más érdeklődési köröm is. Utolsó alkalom hogy elmentünk valahova, az is vérciki lett. Vagy fél éve volt meghívónk egy elegáns eseményre. Fel volt tüntetve a helyszín, rákerestünk, láttuk, hogy elegáns. Meg is beszéltük, hogy szépen fel kell öltözni. Egyik közeli rokonomnak meg is ígértük, hogy elmegyünk. Örült neki, csak az volt neki fontos, hogy menjünk. Nem nagy dolog 1-2 óra volt az egész. Késve is jött, papucsban, rövid gatyában és reklámpólóban. Mondtam neki, hogy légy szíves így ne gyere ide be. Fel volt háborodva, hogy én mit képzelek magamról, ő erről nem tudott, milyen hely lesz. És csakazértis jön velem, mert meg lett hívva. Az se zavarta, hogy kinézték mellőlem, és nagyívben lesajnálták, hogy ki ez a szerencsétlen, biztos az utcáról jött be meghívó nélkül.

Utólag máshogy csináltam volna. Amikor elkezdett megváltozni, akkor kellett volna otthagyni.