Maradjak ebben a kapcsolatban tovább?

Nincs az a szerelem, ami miatt megéri boldogtalannak lenni. Nálunk az a normális, hogy mindketten önálló életképes felnőttek vagyunk és tiszteljük egymást. Ebből következik, hogy a házimunka és a főzés is közös, nem pedig egy egyoldalú elvárás, hogy minden nap munka után még nekiálljak főzőcskézni. Szeretek főzni amúgy és gyakran szoktam, de ha valamiért nincs kedvem hozzá - nem kell kifogást keresnem vagy megindokolnom - akkor vagy főz ő, vagy rendelünk vagy csak tojunk rá és eszünk hideget. Nem kényszerítjük egymást semmire, nem támasztunk ilyesmi elvárásokat, nem stresszforrás.

A másik pedig a sok felhalmozódott sérelem. Ha nem tudod elengedni azokat a tüskéket, akkor persze, hogy nem tudod magad jól érezni mellette. Ehhez folyamatos nyílt kommunikációra lenne szükség közöttetek, de ha a párod nem partner ebben, akkor te fejre is állhatsz, egyedül soha nem leszel képes ezt megjavítani. Ezt így elmondtad neki? Mit reagált?

Ha nem sikerül megbeszèlnetek ès kompromisszumot kötni, akkor bizony nincs èrtelme a kapcsolatnak.

Ő vègez valamilyen házimunkat, ha már főzni nem akar? Vagy minden rád hárul? Valahogy meg kellene èrtetni vele, hogy ezek a dolgok nemcsak a nők feladatai, fel kellene nőni a 21 századhoz, amikor a nők már ugyanolyan dolgozó emberek mint a fèrfiak (nem úgy, mint a règmúlt időkben, mikor a nők mèg tènyleg többnyire háztartásbeli el voltak, a fèrfiak meg csaladfenntartók), ugyanúgy elfáradnak, nekik is 24 óra egy nap, vágynak pihenèsre is, ès nem arra, hogy munkából hazaèrve mèg kiszolgálja a Zurát. Ès a fèrfiak ugyanúgy kèpesek házimunkát ellátni, ugyanis a lábuk közti hombilimbi nem akadályozza semmiben. Főzzetek együtt, vagy ha ennyire teher a főzès, ès egyikőtök sem akarja csinálni, akkor mièrt nem rendeltek inkább? Legalább a hètköznapokon.

Valahogy csak meg kellene hallgatni tök egymást, ès valamifèle kompromisszumra jutni, különben nem fog működni.

Igazuk van, ez oda-vissza megy már.

Talán egyikőtök sem boldog már ebben a kapcsolatban, nem csak te viseled rosszul hanem valószínűleg ő is. Őt is meg lehet értewni.

Ha egyikőtöknek sem jó így, és képtelenség változtatni rajta akkor...

Aha, ő nem èrt meg, csak elvárások vannak. Megszokta, hogy otthon főzött ètelt eszik? Ez mire mentsèg? Hogy elvárásai legyenek? Akkor főzzön magának! Nem tudom te mit dolgozol, de a szellemi munka tud ugyanolyan fárasztó lenni. Ha ő ezt nem látja át, mert úgy èrzi körülötte forog a világ, ezèrt ki kell szolgálni, ès meg sem akarja èrteni a másikat, hát èn ilyen pasi mellett nem maradnèk. Ennek így semmi pozitív jövője nincs.

Azt mèg megteheted, hogy kicsit "bekemènyítesz, ès kiállsz magadèrt. Lehet hogy akkor előbb utóbb belatóbb lesz.

Pl. Megmondod, hogy most nem fogsz főzni, úgyhogy ha főtt ètelt szeretne, rajta a sor. Te meg rendelj a munkahelyeden kaját, aztán kèsz. Majd ő is megoldja. Ès ne legyen lelkifurdalásod miatta, mert bevágja a durcát. Kit èrdekel? Senkit. Van kèt keze, tud olvasni, megoldja. Úgy ahogy te is, mikor fáradtan hazaèrsz. Neked is lehetnek elvarásaid, nem csak neki. Mint pl. az, hogy nem egy önző, lusta phaszkalapot akarsz magad mellè, aki lebecsülni a te munkád, belè fektetett energiád.

Szóval egy kicsit becsült többre magad, ès ne fèlj kiállni magadèrt. Ne felemlítsen meg az, hogy ő ezèrt megharagszik. Haragudjon, majd ha nem kuncsorogsz utána talán elgondolkodik.

Ha még nem, ès ez az egèsz nem vezet eredmènyre, akkor te is tudod, hogy nem kar ezèrt a kapcsolatèrt...