Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg halálra van ítélve a kapcsolatunk?
Már harmadik éve együtt vagyunk.
Az elején igazi macsó volt, levett a lábamról.
Aztán én közben lakást vettem így igen hamar összeköltöztünk, s kezdődött az örökös harc.
Elkezdett nem bejárni órákra és a munkát is hanyagolni, mígnem csak otthon ült és játszott...
Én ettől egyre fruszráltabb lettem és egyre többször elég csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, mígnem elhatározta hogy ott hagyja az egyetemet és katona lesz.
Azóta ledolgozza a nyolc órát, de otthon vagy játszik vagy sorozatot néz és minden egyes kis dologért könyörögni kell otthon. Már az együttlétek is elmaradtak és piszkosul magányos vagyok néha. Többször szóltam neki hogy élni szeretnék (nem járunk sehová) és haladni tovább az életben, ház gyerek stb. Azt mondja ő is ezt akarja de még az alapvető otthoni dolgokban sem segít, mindenféle barkács munkát, festést én csinálok.
Ehhez hozzájön az hogy eleinte a családom nem fogadta őt el és iszonyú nagy csata volt az hogy legalább egy légtérben meglegyenek.
Most ketten keresünk és elég jól. Hónap végén mindig számolgatom mégis a filléreket. Ő mindig azt mondja, hogy elszórom a pénzt, meg én nem tudom beosztani, holott alig költök magamra.
Most elmondta egy rokona hogy szerencsejátékozik egy ideje és oda tűnik a pénz. Megesketett, hogy nem mondom el neki, hogy tudom, de most ettől úgy érzem magam mint egy ketrecbe zárt állat. Nem tudom számon kérni, de közben átvert és nagyon fáj.
Hozzátenném azt hogy épp ez előtt a hír előtt beszéltük meg hogy utolsó esély, s ha nem megy, vége. De így elég nehéz teljes szívvel mindent beleadni a dologba.
Azt sem tudom mit csináljak, most esett le hogy milyen addiktív személyiség. Valamilyen játékon sorozaton vagy a mostaniak alapján szerencsejátékon folyton függ.
Hogy tudnék segíteni? Teregessem ki amit az anyukája elmesélt és ajánljam fel a segítségemet? Egyáltalán fog ez valaha változni? Nem tudom kivel megbeszéltük ezt, a családom csak szurkolna hogy tegyem ki, de szeretném ha valaki külső szemlélőként ezt meg tudná ítélni.
Lehet egy kicsit zavaros az egész, de remélem valaki el tud látni valami hasznos tanáccsal ☺️
Nem gondolom, hogy bármilyen kapcsolatban nem lehet helye a racionalitásnak. Ahogy előttem írták, szépen fogod mérleg két serpenyőjét és az egyikbe pakolod azokat a dolgokat, amik jók még a kapcsolatban, a másikba, meg ami rossz.
Fele-felénél még érdemes konstruktívnak maradni.
Teljesen igazatok van, s valahol tudom én is a választ.
Sosem volt még ilyen nehéz továbbállnom, eddig valahogy egyértelműbb volt.
A jó pillanataink (még azért akadnak) mindig elhomályosítják a rosszakat.
Azt tudom hogy így nem akarok élni csak naivan nyugtatgatom magam hogy ha akarja és összekapja magát és változhat.
De ez addig volt amíg meg nem tudtam, hogy elkezdett szerencsejátékozni. Az hogy hazudott és átvert többször is...
Szerintetek szembesítsem azzal, hogy tudok róla? Így az anyjával is megromlana a kapcsolata, azt meg nem igazán akarom hogy az én lelkemen száradjon.
Nem kell ennyire függeni emberektől, ha nincs értelme.
Szummázzál és ha úgy jön ki, akkor szépen búcsúzz el tőle, nem kell 18. indokot keresni arra, hogy megmagyarázd a dolgokat.
Írásodból kitűnik nem ez lenne az első kör.
"A jó pillanataink (még azért akadnak) mindig elhomályosítják a rosszakat."
Ez elnyomó kapcsolatra utal. Ezt olvasd el, talán magatokra ismersz: [link]
Ha változni akarna, akkor változna, de neki ez így tökéletesen megfelel. Neked meg nem. Segíteni nem tudsz.
Tudod mi lett volna az a pont, amikor azt mondtam volna, hogy vége? Amikor rád fogta, hogy elszórtad a pénzt, holott ő játszotta el, de könnyebb volt téged hibáztatni.
A szerencsejáték függőség nagyon nagy dolog. Egész házakat lehet eljátszani. Uzsorakölcsönöket felvenni stb.
Ne tedd ki ennek magadat. Ne maradj csak azért vele, mert félsz, hogy kárt tesz magában. Ne légy a magad ellensége. Abba gondolj bele, hogy most 3 éve csinálod és már most mennyire bele vagy fáradva. Nagyon hosszú lesz így az a következő 30-40 év.
16-os
Elvileg én nem is tudok róla hogy játszik, így csak akkor háborodhatnék fel rajta, ha kiadom az anyukáját.
De teljesen igazad van. Szembe kell néznem vele 😞😞
Az "elejének" vége.
Egy szimpla élősködő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!