Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek erre rámegy a kapcsolatunk?
A párommal négy éve vagyunk együtt. A megismerkedésünkkor úgy éreztem végre megtaláltam a párom. Az első évben voltak kreatív randik vagy egyáltalán randik. Állandóan fáradt a munka miatt és zavarják a szürke hétköznapok de nincs kedve kirándulni, randizni, utazni,kimozdulni mert állítása szerint ő ezt nem szereti. Nem tudom mire vélni, hogy régen elmentünk ide-oda aztán mintha biztos lenne a kapcsolatunkban már nincs kedve ezekhez a dolgokhoz.
A másik része a dolognak, hogy nem szereti a gyakori érintést, az ölelés nem az ő szeretetnyelve viszont nekem az. Eleinte sem volt bújós de volt olyan ha én kezdeményeztem, hogy közölte hogy ezt ő nem szereti, ne csináljam.
Úgy érzem a közös program és az intimitás nélkül nem tartható fenn a kapcsolat, szerelem, szeretet hosszú távon. Nem változott, szóval nem arról van szó hogy már nem szeret és nincs kedve ezekhez.... eleinte se igazán volt. Elfogadtam hogy ilyen ember viszont félek, hogy hova vezet ez.
Szerintetek túlreagálom? Lehet hogy ellehetetleníti a kapcsolatot? Volt hasonló tapasztalatotok?
Nem akarok kegyetlen lenni, de ha egy férfi nem is szeret ölelgetni, az ölelést attól szereti akit szeret.
Én akkor nem bírtam már elviselni az exem közeledését, amikor már nem szerettem. És én is pont ilyen kifogásokat mondtam, mert nem akartam azzal megbántani, hogy már nem szeretem.
Előbb-utóbb rá. Igazság szerint nem évek után kellene ezen elgondolkodni, de ugye az első időkben lévő rózsaszín köd, a remény, hogy majd miattad megváltozik, elhomályosítja az emberek agyát.
A leírtak alapján te baromira nem találtad meg a hozzádillő embert. És nem fogadtad el, hogy ilyen, különben nem tetted volna fel ezt a kérdést.Ne áltasd magad.
annyira átérzem, amit írtál...nálunk ugyanez van, csak ő csókolózni utál kb, sex közben sem szereti. én is tökre úgy érzem magam mint te, és már az önbizalmam is totál elmegy, mikor próbálkozok, de kb visszautasítanak.
ez szörnyű érzés és ennél te is többet érdemelsz.
szerintem te is úgy vagy, ahogy én. az agyad már tudja, mit kéne lépned csak még a színed reménykedik.
de ha fizikailag is kezded magad rosszul érezni, annyit semmi nem ér.
sajnos én is túlidealizáltam a kezdeti időket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!