A nőknek honnan jön az, hogy ők hercegnőknek gondolják magukat és ezáltal elvárják, hogy velük hercegnőként bánjanak? Többi lent.

"De én arra voltam kíváncsi, hogy a nők miért hajtogatják, hogy ők hercegnők, mikor nem azok és velük hercegnőként kell bánni."

Azért, mert ha a csinos nő kitalálja, hogy ő hercegnő és ugráltatja a pasiját, akkor az úriember csicska módon szó nélkül ugrik és minden második mondata az lesz, hogy "igen, drágám", csak hogy nehogy kidobja a csaj ahelyett, hogy azt mondaná, hogy "azért örülnék, ha néha te is meghívnál étterembe" vagy "múltkor én porszívóztam, most te jössz". Könnyű a nőket hibáztatni, de nincs olyan pasi, aki ne hunyna szemet olyan tulajdonságok felett egy nőben, amire itt azt mondja, hogy "bottal sem", ha az a nő külsőre elég vonzó számára.

Azért mondják ezt, mert a gyerekmesék nagy része a férfiak körül forog, a főszereplő többnyire egy szegény fiú (vagy legkisebb királyfi, akit gonosz bátyjai kisemmiznek)aki végül sok kaland után elnyeri egy hercegnő kezét. A legtöbb női mesealak értelem szerűen hercegnő. Gyermekkorban ezzel azonosulnak. A hercegnő dolga sajnos nem más, mint hogy várja a királyfit, üljön a babérjain és igyekezzen a legjobbat választani. (A mesebeli hercegnő mindig választhatott. Az igaziakat már korán férjhez adták politikai döntés alapján.)

Kevés olyan női mesealak van, akinek hányattatott sorsa van (oké, van akit elrabol egy sárkány, de arról, hogy ezt hogyan éli meg nem sokat tudunk, a megmentő pedig mindig egy férfi, azaz a szegény legény vagy legkisebb királyfi.)

Amúgy a hányattatott sorsú meseszereplők nagy része is hercegnő (pl Hófehérke)aki végül ismét visszakerül a trónra a királyfival, ahová való.

Szóval a nők sokkal kisebb repertoárral tudnak azonosulni gyerekként, a fiú mesealakok mindig változatosabbak és többnyire erejükkel, ügyességükkel érvényesülnek, míg a nők a megmentőre várnak. És gondolj bele, ezeken a meséken szocializálódtak az emberek évszázadok (talán évezredek óta ha a mitológiai történeteket is ide számítjuk.)

Őszinte leszek én is mindig egy hercegnővel azonosultam gyerekként, mégpedig a legmenőbb hercegnővel, Leiával a Csillagok Háborújából. Ezen a filmen nőttem fel, és ez az öntudatos, kemény nő volt a példaképem, nem Hófehérke. Titokban mindig hercegnő voltam, nem mentem bele méltatlan helyzetekbe, szépen beszéltem, úrinő módjára viselkedtem és láthatatlanul mindig ott volt a fejem körül a képzeletbeli hajfonat :-)

A mai napig hercegnő vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy bárkinek is ki kellene szolgálnia, vagy meg kellene mentenie, hanem, hogy van méltóságom, tartásom, büszkeségem, integritásom.

Nem olvastad el a mesékkel kapcsolatos válaszomat, igaz? Mit csinál a szegény legény, a legkisebb királyfi? Mit csinál a hercegnő? Miben növünk fel?

A hercegnőség adott, a királyságért még a legkisebb királyfinak is meg kell dolgozni, nem jön ingyen.

A régi rend szerint, egy kapcsolatban a férfi a kezdeményező és ő megy a lány után. A lánynak tilos egyértelműen kezdeményeznie, mert rossz nőnek fogják tartani. Marad a szempilla rebegtetés, finom mosoly stb. A régi rend szerint a kitartó férfi előbb utóbb eléri a célját, talál magának hercegnőt és királyságot, ha a belseje rendben van. Különböző próbák vannak a mesében, ahol az embersége, jelleme kerül tesztelésre, soha nem kifejezetten az ereje. Ezért a hangos, erős bátyjai elbuknak, ő pedig győzedelmeskedik.

A lányokkal más a helyzet. Ha szép vagy, kellemes jelenség, te vagy a hercegnő és csak várnod kell meg szépnek lenned. Ha csúnya vagy....te nem tehetsz semmit. Neked nem lesz próbatétel, akkor te nem kellesz. (régi rendről beszélünk, a lánygyereknek ezért nem örültek annyira, mert oké, hogy intézett házasságok, de ott is volt aki senkinek nem kellett). Szóval egy lány vagy eleve hercegnő, vagy nem. És sajnos, a lány jelleme ritkán került tesztelésre. Nincs olyan mese, hogy a hisztis királylányt visszaviszi a királyfi a sárkánynak. Ő megkapta a királylányt és a királyságot és ennyi.

Vagyis: a hercegnőt a királyfi teszi azzá. Aki jön és harcol érte és megnyeri magának. A királyfit viszont az elérendő cél teszi királlyá: a hercegnő, akiért harcol.

Tudom, hogy ti a feminizmussal azonosítjátok a hercegnőséget, valójában a régi rend egyik archaikus szerepe, ami kegyetlen módon nem lett minden leánynak kiosztva, megküzdeni érte nem lehet. A régi mesék tanítása: a férfi tehet a sorsáért és bármit elérhet. A nő nem. A nő eleve hercegnő. Aztán amikor a hétköznapi életben rádöbben, hogy valójában nem elég szép hercegnőnek, akkor ennyi.

Szóval feminista szemszögből vagy elvetjük a hercegnőséget, vagy újra definiáljuk. Ezt tette George Lucas is a Csillagok háborújában. Az önmagát megmentő hercegnő, aki a tiszta erőt képviseli a mesében, és aki képes megmenteni a szerelmét. A hercegnő, akivé végre válhatsz. A hetvenes években, amikor a film kijött, háborogtak is sokan, hogy miféle hercegnő az ilyen....de az idő őt igazolta.