Ez nekünk jó lesz, vagy rossz?

Én eleinte nagyon keveset tudtam a barátommal lenni, mert suliidőben jöttünk össze, és mikor én hazaértem suliból, ő akkor indult dolgozni, és így majdnem mindig csak hétvégén tudtunk találkozni. Borzalmas volt.:( Nagyon nehezen bírtam, mert halálosan bele voltam (és még mindig, tehát vagyok) zúgva. Folyton csak rá gondoltam, és nem tudtam elterelni a gondolataimat semmivel. Nagyon nehezen bírtam. Aztán most, hogy elkezdődött a nyár, szinte mindig együtt vagyunk, éjjel-nappal, mindenhova együtt megyünk, mindent együtt csinálunk. Imádok vele lenni, de néha már soknak érzem. Most megint dolgoznia kell pár hétig, így megint csak hétvégenként találkozunk, de mostmár könnyebb elviselni, mert rájöttem, hogyha elfoglalom magam valami mással, akkor nem gondolok rá - csak híbe-hóba. Ilyenkor közös programot tervezek a barátaimmal, barátnőimmel, netezek, tévézek, zenét hallgatok, sétálok, sportolok, stb. A lényeg, hogy ne unatkozzak, mert akkor eszembe jut a barátom, és rossz kedvem lesz. Tehát ha el tudod magad foglalni suliidő alatt is (pl tanulással:P), akkor nem fog hiányozni, csak max néha.:) Meg fogod szokni, rá fogsz jönni, hogy hogyan csináld hogy ne hiányozzon.;) Nem lesz ebből gond...

17/L