Miért tapos belém újra? Vagy minden férfi ilyen? Kicsit hosszú lesz.

A férjemmel elég haldokló a kapcsolatunk. Állandóan a súlyommal piszkál. Tegnap átölelt, nagyon régen nem csinált ilyet. Jó volt, azt hittem én kis naiv hogy most valami változik benne. Elsírtam magam, kérdeztem, miért nem szeretsz így, ahogy vagyok, öregen, kövéren, tökéletlenül? Nem szólt semmit, majd megint elkezdte a neked is jobb lenne, ha lefogynál dumát. Hogy ha már a saját kedvemért nem akarok fogyni, ennyit igazán megtehetnék, hogy az ő kedvéért lefogyok. Ránéztem, megkérdeztem, hogy miért, ha lefogynék, akkor szeretnél? Ha vékony vagyok, szeretsz, ha nem vagyok vékony, akkor meg nem? Jött az a bizonyos beszédes csend. Majd némi magyarázkodás, de nem mondta egy szóval sem, hogy dehogyis. Annyira vágytam volna, hogy annyit mondjon, így is szeretlek egy kicsit. Hogy így is fontos vagy nekem. Milyen már ez, hogy ha 50-55 kiló lennék, akkor szeretne. Mert a múltkor kifejtette, hogy akkor lennék nő, ha ennyi kiló lennék. Ja, mert neki akkor milyen jó lenne, mert lenne egy csinos felesége. Ennyit számítok neki, csak egy tárgy a háztartásban, aki mindent megcsinál, neveli a gyereket és este egy szexis cicababa lesz. Miért nem érdekli az az ember, aki amúgy vagyok. Akinek vannak érzései, akivel eltöltött 20 évet az életéből, akivel keresztülment már annyi mindenen. Miért az a világ legfontosabb dolga, hogy egy nő olyan legyen, mint a címlapokon, vagy mint azonban a nyavalyás pornó filmekben, amit nézni szokott.

A haverja is kifejtette a múltkor, hogy azért szakított egy lánnyal, mert narancsbőrös volt a combja. A férfiaknak csak ez számít?