Szerintetek kinek van igaza? (Picit hosszú, de pörgős szöveg)

Van egy házam. Párom nálam lakik, dolgozni jár. Nekem pályakezdőként nincs állandó munkahelyem, szülői támogatásból élek még pár hétig. Mivel nem sokat kapok szülőktől, ezért néha a páromra vagyok szorulva anyagilag, de nem közös kasszán vagyunk, így minden vásárlásnál kiszámolja az én részem és felírja tartozásba. Mivel itthon vagyok így a tipikus háziasszony munkát végzem, amit már nagyon unok. Mennék már dolgozni, hogy legyen pénzem és hogy ne mindig mindent nekem kelljen megcsinálni itthon, hanem feltudnánk osztani a házimunkát és cserélgetnénk a folyamatokat.

Minden egyes nap mosogatok, főzök, kiszolgálom az uram,de ezzel semmi bajom hisz párjaként ez a dolgom.

Nos a problémám az, hogy pár napja elkezdte mondani, hogy ő tart el engem ezért elvárja, hogy patyolat rend legyen mire hazaér és meglegyen főzve. Egyrészt nem teljesen ő tart el ha úgy nézzük, mert felírja a tartozásokat, másrészt nem lenne neki több ha most albérletbe kellene mennie innen. Reggel felkelek 10 óra fele, mivel rossz alvó vagyok és hajnali 2-3-ig nem szoktam aludni, aztán megkávézok, megetetem az állatokat és rendbeszedem magam, ezzel eltelik még egy óra. Aztán ott vagyok, hogy kaját kellene csinálni. Olyan 2-3 óra fele kész szokott lenni a kaja. Utána együtt eszek párommal, mert megvárom hogy hazaérjen és 4óra fele már mosogatom a tegnapi mosogatnivalót. Utána csinálom a többi általános takarítást és késő délutánra én már el vagyok fáradva. Gerincproblémám van így éjszakára a sok hajulgatástól mindig fáj a hátam. Egyszerűen bele vagyok fáradva ebbe az állandó monoton egyhangú életbe. Nem nekem való ez az életmód.

Amiket itt leírtam mind megbeszéltem a párommal, de nem birunk dűlőre jutni és azóta is veszekszünk. Szerinte elvárható lenne, hogy takarítok, főzök és este fáradtan még egy szex is belefér. De én úgy érzem kezdek belefáradi, mert amint kiveszek egy nap "pihenőt", már másnapra úszik a lakás és utána kell majd egy hét, hogy utolérjem magam. Bevallom néha úgy érzem könnyebb lenne nekem nélküle, mert akkor saját magamra kellene főzni és elég lenne magam után pakolni. Nem lennék anyagilag se rászorulva, csak jobbank látom azt, hogy mivel vele élek, vagyis inkább ő velem, így előbb kérek tőle kölcsönt úgymond, mint a szüleimtől

Külső szemmel ti ezt az egészet hogyan látjátok? Hogyan tudnánk kijönni ebből? Nekem tényleg nincs több energiám. Depressziós is vagyok már egy éve és pánikbeteg. De próbálom menteni a menthetőt.