Normális hogy együtt vagyok egy 47 éves nővel?

Kedves Kérdező!

Persze... Aggódni NE AGGÓDJ! (Attól még bármely rossz dolog, negatív jövőbeni esemény bekövetkezhet.)

Viszont az 5-ös hozzászóló következő mondatával értek egyet:

"Egyszer beszéljétek át ki mit szeretne/vár el, ettől a kapcsolattól, és zárjátok le a továbbiakban,hogy erről beszéltek." - Pontosan így van.

Tehát tisztán-világosan... fehéren-feketén beszéljétek át (tiszta fejjel), hogy Ki, Mit vár el ettől a kapcsolattól.

Pontosabban... Ki, Mire számít... Mert azért azt lássuk be: - Az embernek valamilyen mértékben terveznie kell a jövőjét. Akár fiatal, akár nem annyira.

Ha ez megvan, akár papírra is vethetitek... csak azért, hogy ha netalán-tán valamelyikőtök elkanyarodni próbálna ettől (mert bármi lehetséges...ugye), akkor elő vegye a papírt és elolvassa újra, meg újra, hogy mire is szerződött. (Mert, hogy ez sem más, mint egy "vér"-szerződés.)

Ami persze nem jelenti azt, hogyha időközben meggondolnátok magatokat, azon a szerződésen (megegyezéseteken) ne lehetne változtatni. Mindenen lehet változtatni. Sőőőőt... kell is időnként!

Kellhet frissíteni, kellhet módosítani, korszerűsíteni időnként. DE...

Mindig legyen róla konszenzus, hogy pontosan hogyan és miként tovább!

Legyen mindig közös megegyezés ebben is. Mert, ha nincs... ha valamelyikőtök felrúgja az átbeszélt szabályokat... és a kereteket feszegeti, nos onnantól önkényes játszmává fajulhat a kapcsolat.

És annak valaki mindenképpen megissza a levét. (Vagy akár mindkettő)

Olyan NINCS, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon! Mindig ez történik az egyensúlyát vesztett, féloldalas... nem egyenrangú kapcsolatban.

Ahol Valaki át akarja venni az uralmat a Másik fölött. És ilyenkor dúl-fúl a "játszmázás"... pörög az otthoni szappanopera.

Az ERŐ legyen Veled!

ui: Egyenrangú kapcsolatban nem kell feltétlenül, hogy egyen-korúak is legyenek a felek. Az kortól, nemtől független.

Úgy látom, a "hervatag báj" jelzős kifejezés sokaknál kiverte a biztosítékot. Hadd fűzzek hozzá némi magyarázatot. Valaki írta, hogy 60 éves vagyok. Valóban így van. Csakhogy én a kérdésre a kérdező szemszögéből válaszoltam. Egyetemi éveim alatt volt olyan félév, amikor (munkám és lakásom nem lévén) idősödő hölgyeknél húztam meg magam. Vagyis pont, hogy nem magam, ha értitek, mit akarok mondani. És bizony, akkoriban nagyon is úgy éreztem, hogy hervatagok azok a bájak. Most, hogy imádott asszonykám is közelít a 60-hoz, rajta természetesen nem látom. Vagyis őt nem úgy látom. De huszonévesen zavaró volt, és alig vártam, hogy tudjak éjszakai vagonrakást vállalni, s találjak rendes kecót, és rendes, korombeli barátnővel "töltsem a kedvemet".

Ez utóbbi kifejezés direkt a kedves utolsónak szól, aki rühelli a 100 évesek választékosabb stílusát.

Kedves #19 Hozzászóló.

Azt írod:

"...Pénzért nem jó párkapcsolatot bevállalni." és egyúttal utaltál a nők "ősi mesterségére", ha jól értettem. - Ki mondta, vagy ki állította azt valaha is... hogy "párkapcsolat bevállalás" az, amit Te annak feltételezel. Hol van ott a PÁR-KAPCSOLAT?

Egyáltalán nem az. Azért, mert Nő&Férfi egy lakásban, egy ágyban alszik (is), talán rendszeresen... NEM attól nevezhető pár-kapcsolatnak.

Annál azért kicsit több is kell.

Amiről Te beszélsz... Az munka. Amiért valamit (pénzt, jóindulatot, megértést, ajándékot: lakhatást, ékszert, kocsit, stb.) cserébe elvár. Egyszóval ÜZLET. Munkaérődet adod, munkát végzel fizetésért! Üzlet.

Egy igazi párkapcsolatban nem várunk el semmit a Másiktól, cserébe. Ezt hívják úgy: feltétel nélküli szeretet.

Csak(!) szeretünk, de nem mondjuk azt: - Na jó... drágám... lefekszem ma este veled, ha... kedves, szolgálatkész leszel... elviszel színházba, ezt meg ezt teljesíted, azt meg azt megveszed nekem, vagy például: ha nem leszel undok velem, nem rúgsz be estig, stb.

Mert ebben az esetben már CSERE-ÜZLETRŐL van szó. Valamit Valamiért. Mint a piacon. És lehet alkudozni... ki mit hajlandó beletenni, (vagy kivenni, feladni) a csere-üzletbe. ELVÁRÁSNAK is nevezik.

Az IGAZ szeretetben nem várunk el semmit, csak örülünk és megelégszünk azzal, ELFOGADJUK azt, amit kapunk. Tehát az "elvárás" szót lecseréltük az "elfogadás" szóval. Elvárás az üzletben van. Ott kell is lennie. Pont azért, mert csere-üzlet.

Na, elnézést, hogy ha kötekedésnek tűnik, amit megjegyeztem. De, számomra mindig tanulságos olvasni, hogy vannak, akik mindig pontosan tisztában vannak vele, azaz TUDJÁK:

- mi a JÓ, mi a ROSSZ...

- kinek mi éri meg, mi meg nem...

- Mi a normális és mi nem...

- ki érdemel tiszteletet és ki nem...

Ők azok, akik TUDNAK valamit. De, legalábbis azt hiszik önmagukról... mert már olyan, de olyan sokat megtapasztaltak az ÉLET sűrűjéből, dolgaiból.

Kedves #9-es. Ajánlom szeretettel: "C.G.Jung - A jóról és rosszról" c. művét.

Az ERŐ legyen Veletek!