Ki akarja magát élni?

Nagyon nem szeretek ilyen beszélgeteseket folytatni, de most sajnos úgy kell beszélnünk egymással mint idősebb nő a fiatalabbal. Az hogy ennyire túlidealizálod a kérdést, és nem kezeled kellő komolysággal, azt most betudom a korodnak. Ebben a tekintetben a 20 éves kori önmagamra emlékeztetsz.

Most olyan tekintetben nézd a válaszom, hogy életem első barátjával (és számára első barátnő) vagyok együtt közel 10 éve.

A "kiélés" fogalma egyfajta legalizációja annak, hogy te már közel sem vagy az a társ, aki lefoglalná, érdekelné. Szép vagy, jó vagy, de már csak ennyi Erre a 10 év alatt jöttem rá. Mert én már vonzódtam más férfihoz párom mellett, de ahhoz köze nem volt annak, hogy mit és mennyit tapasztaltam. Egyszerűen nem tudatos volt az egész, és szerelemmé fejlődik ha hagyom.

A másik amit megtanultam: a hűség döntés. A páromat választottam az új izgalmas szerelem helyett. Mert emberileg verhetetlen. Vele akarok élni, mert mellette megtaláltam mindent, ami nekem kell. Így őt választottam. És nem érdekelt más alternatíva.

A harmadik amit megtanultam: a kapcsolatba energiát kell fektetni. Teljesen mindegy, hogy az párkapcsolat, vagy csak barátság. A kapcsolatokat ápolni kell. Anélkül elsorvad. Ha mindig dolgoztok rajta, nem unjátok meg egymást 10 év alatt se.

A párod nem bumeráng. Ne gondolj rá így! A negyedik dolog, ami egy kapcsolat alakulását befolyásolja: a változás. Az életünk, életkörülményünk folyton változik, alakul. És minket ez formál, változtat, akár gyökeresen is. Én tinikorom alatt nem változtam úgy meg, mint 26-28 éves korom között. Hogy miért? Mert akkor kaptam az élettől a legnagyobb pofonokat. Aki előtte voltam az már nem ugyanaz a nő, akivé lettem. És ezt most miért mondom neked? Azért, mert ugyan várhatsz a kedvesedre, amíg ő kiszórakozza magát (khm), de ami most még jó parti és "életem férfija" az lehet 5 vagy 10 éven belül, már nem lesz elég. Egyetemen mások a körülmények. Nem kell 50 fronton helyt állnotok és még egymással is törődnetek. Ebbe sok kapcsolat belebukott. Jó volt a férfi barátnak és ígéretes, de pl kiderül az első gyerek után, hogy nem apának való és plusz egy gyerek a nő nyakán... Tehát ez a várok rá... és ha megtalálja élete szerelmét? És ha ő X év után már nem azt akarja mint most? Tényleg azt hiszed minden ugyanaz lesz 5-6 év után? Már pár hónap múlva se.

És ha te visszafogadod, miután ő kiszórakozta magát, akkor szerinted neked mennyi becsületed marad majd? Mitől lesz értékes a kapcsolatotok? Hogy szereted? Ez elég? Össze tud tartani ennyi egy családot? Addig tudsz tenni a kapcsolatért amíg tart. Ha vége, onnantól már nem lesz sosem ugyanaz. És ha visszafogadod, akkor te sokkal rosszabb alkupozicióba leszel mint nő, hiszen téged nyugodtan lehet passzíváltatni, kispadra küldeni, mert ennyivel beéred. Már sosem lehetsz sztárjátékos ott, ahol cserepadra küldtek.

Szerintem ha el akar menni ez az ember, enged el. Az tisztán látszik, hogy ő is fél realizálni magába, hogy kifulladt az egész. Ha szeretünk valakit, akkor nem kell más. És 30 évesen sem érzem azt, hogy megőrülnék attól, hogy nem volt más az életemben, ellenben nagyon örülök annak, hogy nem kellett X kapcsolatot végig kinlódnom, hogy megtaláljam a társam.

Kerdezo. Ha szereetnel %-ot latni, akkor a ferfiak 90%-at sose latnad viszont, maximum alkalmankenti sexre. Persze van aki a 10%-ba tartozik, na ok nem szoktak hasznalni a kielni magam szoosszetetelt. Ez nem mas, mint egy szakitas felvezetese, sajnalom. :(

43F