Mit csináljak? Reménykedhetek még?

A sztori a következő: Bnőmmel 3 éve vagyunk együtt, az utóbbi 1 hétbe viszont nagyon megromlott köztünk a kapcsolat. Korábban is volt probléma, hogy én túl rámenős vagyok, állandóan letámadom stb... amiért mindig vita volt, de reménykedtem benne hogy helyre jön majd. Hát tévettem. Az utóbbi időbe szinte elhanyagol, fontosabb neki a munka mint én, ami számomra furcsa mert nem volt idáig ez igy. A héten volt úgy hogy majdnem hazazavart, pedig csak pár perce votlam ott, mert hogy neki dolga van. A legszebb az egészbe hogy mégcsak lelkiismeretfurdolása sincs, utána mindent ugy csinál mintha nem történt volna semmi. Csak hogy én nemtudom ilyen lazán venni a dolgokat. Aztán másnap megemlítettem neki hogy beszélgessünk már egy picit, telefonon. Mondtam neki hogy az utóbbi időbe elhanyagol, szeretném ha törődne is velem meg hogy kimutatná mennyire szeret.(mert mindig elmondja) Ezen ő szabályosan kiakadt hogy één szarbasem nézem, hogy ő dolgozik és annyira fáratt hogy már annyi ereje sincs hogy megpusziljon:( Aztán kinyögte hogy ,,Nem jut időm már rád hétköznaponként,,:( Természetesen ezis rosszul esett, ő viszont nem is izgatta magát hogy ez szarul esik nekem, pedig én csak megszerettem volna beszélni a dolgot. Másnap azaz ma kora délután felhiv munkából, hogy talizunk-e majd, mondtam hogy nemhiszem mivel tegnap közölted velem h nincs időd rám(gondoltam érezze már egy kcisit h nekem ezek szarul esnek)... Na ezen berágott természetesen hogy én hogy képzelem ezt. Leraktuk a telefont. Ez volt 1 órakor. Este 7ig még egy smst se irt hogy mivan velem. Aztán véletlenül megcsörgetett, felhivtam, hallottam a hangján hogy tök természetesen beszél, na ekkor mondtam hogy most azonnal elmegyek és megbeszéljük mert nekem nagyon rossz. Előbb ellenezte de nem érdekelt. Na akkor ugyanezek a dolgok eljátszódtak csak élőbe, én már szinte sírtam fiú létemre:( de akkor is olyan természetesen ebszélt mintha lese szarná. Na végülis ,,kibékültünk,, aztán szóba került a szex. Hogy én állandóan rámenős vagyok, meg hogy mindig csak azért kezdem el csókolni mert én csak szexelni akarok, ami nem igaz:(. Egyszerűen csak szeretgetni akarom. Végül kinyögte hogy már nem olyan szenvedélyes velem a szex mint régen:( Meghogy más pasijával nemvolt iylen gond:( Hát sajnálni tudom, mondtam neki. Eljöttem és közöltem vele hogy akkor döntse el hogy szükségem van-e rá. Egyébként az egészbe az a szép hogy én csak szeretni szeretném, de ez sajnos lehetetlen:( Bocsánat a hosszú szövegért de igy teljes a történet. Van még esélyem? Valóban én vagyok ien semmibenéző ahogy a bnőm fogalmazna?:(