Miért nem érti meg a párom, hogy ilyen melegben nincs kedvem szexelni?

Én sem bírom ezt a meleget, szex közben csak úgy folyik rólam a víz, néha kutya pózban a zacsimrol is lecseppen egy két izzadság csepp. Na és akkor mi van? Én örömöt akarok okozni a páromnak, nekem sokkal fontosabb az ő élvezete, mint az sajatom.

Az a baj a legtöbb nővel, hogy önző, csak a saját élvezet számít neki, semmit nem akarnak beáldozni a párjuk boldogságáért. Gondolom a farokra se szeretsz rácuppani. Aldom az eget, hogy nekem nem ilyen nőm van.

Azért olyan szép, mikor nők fenyegetik a másik nőt, hogy ne csodálkozz, ha megcsal. Ennek olyan szaga van, mintha mindenkinek kényszer lenne a szex, csak azért csinálják, hogy ne dugjon félre a faszijuk.

A kérdező is mondta, hogy tegye be, ergo a saját örömét félretette.

13. Ha úgy mondta neki, ahogy leírta (tedd be, de tőlem ne várj semmit), akkor nem tett félre semmit.

Aki igy közöl valamit a másikkal az nincs tekintettel rá és nem gondol bele abba, hogy ezek a szavak milyen hatással lehetnek a másikra. Ki akarja ezeket a szavakat hallani a párjától? Egyértelmű, hogy hogy gondolkodik a kérdező ilyen téren. Önző és hiányzik belőle a kedvesség/odaadás.

Pedig a pasiknak ennyi bőven elég. Rengeteg dolgot megtűr egy csomó nő, és érdekes módon nem érdekli őket, hogy a nő élvezi-e vagy sem.

Mi nem önző azon, hogy nem értem meg, hogy a másik fizikailag rosszul érzi a meleget? Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire szeretjük, ez nem egy Danielle Steele teszt, hogy ha szeretsz, a tűzben is dugunk. Mindig a nő legyen csak tekintettel a szent farokra, fordítva soha. A férfit soha nem fenyegetik ilyennel, hogy tartsd a gatyádban, különben kidob a nő.

Egyetlen napra de szép lenne kipróbálni, ha a fétfiaknak kéne mindent szart lenyelniük (szó szerint) meg eltűrniük, különben a férfitársaik piaci kofa módjára megmondják a tutit.

Mint korábban is írtam, nekem a párom boldogsága az első, ha tudom, hogy valami boldoggá teszi, akkor a kedvéért megteszem. Mert tudom, hogy ő is így van vele,mint én. Fontosak vagyunk egymásnak.

Egy párkapcsolatban elképesztően lelkesítő tud lenni, ha látod a párodon, hogy nem szar le és tűzön vízen atmenne azért, hogy kicsit is boldoggá tegyen, ilyenkor te is úgy érzed, hogy ő is mindent megérdemel, amit adni tudsz.

Na ez az a dolog ami hiányzik a kérdező kapcsolatából.

De az, hogy a "kedvéért megteszed" neki is olyan jó? Ha tegyük fel, a párom szereti az anális szexet, én viszont előtte három napig bőgök, közben pedig a fogamat összeszorítva imádkozom, hogy legyen vége, akkor annak a párom örül? Őt boldoggá teszi, hogy én szenvedek, hogy tele vagyok rossz érzésekkel?

A meleg, a hideg, az éhség, a fájdalom elviselésének a kérése szerintem kegyetlen dolog. Főleg mivel ezeket a tényezőket senki nem irányítja. Nekem pl most 87/58 a vérnyomásom, ami nálam alacsony, és nem én döntöttem el, hogy nem akarom bírni a meleget.

Mi lenne a megoldás a kérdezőnél? Kedve nincs. Kedvet nem tud magára parancsolni. A pasinak nem jó, ha a lánynak nincs kedve. Akkor játssza el a kedvet? A férfinak az elég, hogy ha tudja, hogy a nő eljátssza, hogy akarja, közben meg minél előbb le akarja tudni az egészet?