Én vagyok nárcisztikus vagy a párom az?

Őszintén nem tudom már. Ezért lennék kíváncsi kívülállók véleményére.

Mikor összejöttünk minden tökéletes volt, a tenyerén hordozott és vigyázott rám. Soha nem veszekedtünk. Voltak hibái pl nagyon féltékeny volt, de soha nem bántott engem, tudta, hogy változtatnia kell magán és elment pszichológushoz. De nem járt egy hónapnál tovább.

Nagyon ragaszkodó volt, ami nekem kicsit sok volt. Nem akartam szakítani, de amikor minden órában többször felhivott akkor kértem, hogy vegyen vissza.

Ilyenkor teljesen kiborult, sírt, könyörgött. Állandóan azt hallgattam, hogy mennyire fél, hogy elveszít és nyugtatnom kellett. Erről szólt minden. Én viszont egyre kevesebbet kaptam. Egyre kevésbé számítottam. És nem mindig volt energiám arra amit ő viszont elvárt tőlem. De nagyon szerettem és próbálkoztam. Viszont egyre gonoszabb módon jöttek ki belőle az érzelmei. Veszkedett, megtiltott dolgokat, őrjöngött, ellokdosott és akkor volt, amikor szakítottam már vele. De nagyon nehezen bírtam. Ő pedig mindig visszajött. Tavaly nyár az már katasztrófa volt. Folyamatosan ócsárolt, bántott, és elhittem, hogy velem van a baj és helyre kell hoznom. Elkezdtem teperni utána és azóta olyan vagyok, mint ő régen. Állandóan sírok, ordítok, úgy érzem meghalnék nelkule, nem bírom, hogy ellök magától de közben azt várja hogy szeressem. Birtokló és féltékeny vagyok pedig én nem voltam ez a típus. Nem tudom mit akar. Ha együtt alszunk csak úgy éjjel kivág a lakásból, ha olyan kedve van nem enged be, akkor találkozunk amikor neki jó, azt kell csinálnom amit ő mond. Állandóan szakitok vele aztán visszamegyek hozzá. Úgy érzem az én hibám az egész, hogy az elején volt amikor visszautasítottam már a ragaszkodásat, hogy nem tudtam kezelni a dolgot, de közben élveztem, hogy mennyire szeret engem és mennyire odáig van értem. Hogy elmentem a barátaimmal ide-oda és ez zavarta. Úgy érzem, hogy én tettem tönkre őt és mostanra jött ki az igazi énem.

Mit gondoltok?