Ti mit tennétek a helyembe? Kicsit hosszúra sikerült

7 éve vagyunk együtt párommal, van egy 2,5 éves kislányunk és 36 hetes terhes vagyok. Az első gyerek születése után még jó volt minden aztán meg amint rá jött a drága hogy, a gyerek neveléshez sírás is meg egyéb dolgok is járnak nem igazán volt jó a kapcsolatunk. Semmibe nem segített,már ott voltam hogy beadom a kislányt bölcsibe elmegyek dolgozni és elköltözünk a kis lánnyal együtt. De közbe kiderült hogy terhes vagyok (az én hibám, szedtem fogamzás gátlót de kimaradt néha) 10+4 napos voltam amikor eljutottam az orvoshoz. Mire eljutottam oda, már nem csinálták meg az abortuszt. Így már bölcsibe sem tudtam adni a kis lányt. A terhességem kész szedvedés, veszélyeztetett terhes lettem 20 hetesen de mivel segítségem nem volt emeltem egész nap a kislányt, nap végére már csak beestem az ágyba annyira fáradt voltam.30. Hét óta folyamatosan görcsölök mert nincs időm pihenni. 2 hete elkelett vinnem a kislányt a kórházba kontrollra (laktóz érzékeny) de annyira bevolt dagadva a lábam a házba alig bírtam menni, a párom meg inkább korán reggel elment holott megértem 1 hónappal ezelőtt hogy segítsen majd. Ráadásul ide "költözött" az anyósom, aki (nem túlzok) egy undorító nő. Maga után csak szemetet hagy, a kávé zaccot csak kiszorja a szekrényre, bent cigizik a házba, de a földre hamuzik, a betétet a mosdókagylóba haddja.. Olyan vagyok mint egy cseléd, én meg már csak azt érzem lassan össze esek. Apukámnak meg anyukámnak valamelyiknap el is meséltem a próblémámat és kijött belőlem minden. Mondták hogy költözzek haza a gyerekekkel, majd egy év múlva vissza megyek dolgozni és össze tudom magam szedni. De nem szeretnék a terhükre lenni két gyerekkel de már tanácstalan vagyok.. Ahoz képest hogy az apja nem foglalkozik vele, nagyon szereti a lányunk. Amikor megtudtam hogy terhes vagyok és nem tudom elvetetni az volt az első gondolatom hogy örökbe adom. De nem vagyok rá képes..Ugyan annyira szeretem már mint a kislányt.. ( Az apukát még az sem érdekli mi lesz a neve, akár hányszor próbáltam erről beszélni vele). Nem tudom mit csináljak.. De ha itt maradok félek tényleg nem fogom bírni, de szüleimnek a terhére sem akarok lenni,de a gyerekről sem akarom elmondani és nem is fogok... Ti mit tennétek a helyembe? Kérlek ne ítéljetek el, és a rosszindulatú hozzászólásokat kerüljük kérem..