Normális az én drága férjem?

Éjszaka rosszul lettem, baromira elszállt a vérnyomásom, nagyon fájt a fejem, hánytam. Végül sikerült nagy nehezen egy kicsit aludnom. Reggel ugyanolyan rosszul voltam, elmondtam neki, hogy mi volt éjjel. A tíz éves kisfiam puszilgatott, odahozta a papucsom, segített. A férjem annyit nem kérdezett, hogy hozzon e gyógyszert. Mondtam neki, hogy vigyen ki az orvoshoz reggel 8ra. Erre közölte, hogy neki a töke tele van azzal, hogy én plusz programokat csinálok neki, meg miattam át kell szerveznie a napját. És amúgy is hozzá 8ra mennek. És hogy én mindig kitalálok valamit, hogy mi bajom és csak sajnáltatni akarom magam, mert ez a magas vérnyomásos dolog egy megfoghatatlan valami, úgyhogy nekem leginkább a fejemmel van a probléma. És amúgy is ott a kocsi, üljek bele és menjek. Csendben megjegyeztem, hogy szerintem 5 percet tud várni az illető, illetve akkor elmegyünk 5 perccel hamarabb. Kocsit pedig inkább nem vezetnék, mert gyalog sem bírok menni, ne menjek be a forgalomba a gyermekemmel a hátam mögött. Mondtam neki, elmegyek a patikába és veszek fájdalomcsillapítót, aztán kész. Ugyanis elfogyott itthon. Annyit sem kérdezett, hogy ne hozzon e ő. A délelőtt még rám nem kérdezett, hogy élek e még.

De ezt egyszerűen nem tudom hová rakni, hogy az ügyfele ennyivel fontosabb, mint én.