Miért nem bízik bennem? Azért nem akar velem járni, mert attól fél, hogy majd egyszer én fogom megunni és otthagyni, van ennek értelme?

Sziasztok! 21 éves srác vagyok, pár hónapja iwiwen rámírt egy lány, először msnen dumáltunk, jókat beszélgettünk, eleinte is tetszett, kedveltem, bár nem látszott rajtam, nem mutattam ki semmit. Majd találkoztunk, de még nem éreztem iránta semmi nagyon komolyat, ő folyton próbálkozott de én valahogy közömbösnek tűntem, pedig igazából nagyon is érdekelt, mégis távolságot tartottam, mert nekem idő kell, hogy igazán kialakuljon valami. Egyszer csak elege lett és otthagyott, azt írta ne keressem többet. Én mégis megpróbáltam, innentől kezdve én igyekeztem megmutatni neki, hogy tényleg igazán érdekel és fontos nekem és hogy mennyire megszerettem. Megkerestem hol lakik, elmentem hozzá, órákat vártam rá, azt hittem innentől kezdve elfogja ezt hinni nekem. Ez pont egy hete volt, de hiába próbáltam ettől kezdve mutatni dolgokat, egyszerűen bármit csináltam, mindig egy kicsivel többre vágyott, én meg mindig le voltam maradva úgymond, és ezért neki mindig úgy tűnt, hogy csak a megrendelésére cselekszem és nem őszintén, azt hitte átverem és csak meg akarom szerezni mint lány és amúgy meg biztos nem érdekel. Pedig én egyáltalán nem csak egy rövid, futó dolgot akartam, komolyan gondolom tényleg közel áll hozzám. Végül tegnap előtt elhagyott úgymond, bár sose jártunk, arra hivatkozva, hogy ugyan teccem neki és szeretne szeretni, de nem akar belemenni egy kétes kapcsolatba, mert a vesztébe rohan, nem bízik bennem és én fogom elhagyni úgyis, ezért inkább ne legyen semmi. Próbáltam vele megbeszélni ezt, és minden mást is, de semmi jó nem lett belőle. A végén már magamból is kifordultam, teljesen összevissza dolgokat mondtam neki, meg is értem őt, hogy végül elege lett. Viszont őszintén szólva azt hiszem, hogy magában sem bízik, hogy el se hiszi, el se akarja hinni, hogy valaki így megszeretheti, és hogy nem minden ember ugyanolyan, képtelen elfogadni, hogy én másmilyen vagyok. Anélkül akart bízni bennem hogy igazán megismert volna...