Rosszul gondolom, hogy egy házasság végső stádiumban már nem menthető meg?

Ezen ne akarj semmit megmenteni.

Azt hittem 30kg plusz van rajtad, mert oké akkor vhol ertem...de 3kg????

Nem a súlyoddal van neki baja hanem hogy még mindig együtt vagytok.

Nálunk is kb. ilyen a helyzet, csak én a férfioldalon vagyok.

Az van, hogy a szex vagy jön ösztönösen, vagy nem ér semmit az egész. Nincs mit menteni. A kérdés így hangzik helyesen: le lehet-e élni egy életet úgy, hogy beletörődöm a párom ridegségébe.

Én is ezt teszem már 18 éve, de a frusztrációm állandó, Szabó Péter, az optimista látásmód és a többi semmit sem ér. El lehet feledni egy időre, de ennyi.

A másik meg az, hogy nekem ez felemésztette az egész életemre megkapott energiámat. Már nem érzek magamba annyi erőt hogy elváljak, majd egyedül éljek, keresgessek és felépítsek egy új életet. 43 éves vagyok, ez a hajó már elment. Érzelmileg is legalább 5 év lenne amíg túltenném magam azon, hogy az elmúlt 20 évem teljesen feleslegesen telt el, az addig megszenvedett hitelem, munkám, kitartásom semmit sem ért. A gyerekemet elveszítem, a jövőre nézve meg egy elhasznált, értéktelen öreg hulladék lettem, aki már senkinek sem kell. Mert ez a magyar valóság sajnos.

Az egész életem dobja be egy szemetes zsákba, mert a feleségem frigid. Szuper!

Ébredjetek már fel! Főleg te 15-ös!

Ha nem vagytok boldogok a házasságban, el kell válni. Sosem késő újrakezdeni.

Mondom én, 3 gyerek,lakáshitel, és most fogok válni, mert nem vagyok boldog. Körbe ugráltam a férjem, 3 éve elutasít. Ha kérdem, hogy mi a baj, oldjuk meg, nem válaszol.

Mondtam neki, hogy beszéljük meg, ha valami nem jó, változtatok/változtatunk, de nem akarja megbeszélni sem.

Már alig várom az egyedül létet, már tervezgetem a jövőmet. Piszok nehéz lesz, de boldog leszek, mert az akarok lenni. Nem szabad beletörődni, és mindenre fogni, hogy most éppen miért nem lehet elválni. Változtatni kell!

16-os. Hajrá az a te életed. Nekem a szexmentességet leszámítva jó az életem. Nincs hitel, több lakás, autó stb... Most váljak el, amikor egyenesbe került az életünk. Mitől lennék boldogabb? élhetek egyedül, a lányomat 2 hetente látnám, beállhatnék a magányos emberek csodálatos táborába, a társkeresőkön beállhatnék a sor végére, kaphatom a sok elutasítást, a passzív hozzáállást a nők részéről, nincs budai 5 szobás lakásom, nem lenne fél éves BMW-m. Nem vagyok már 30 éves, egyszóval a lassanként eladhatatlan kategóriába tartozom. Nincs kedvem, sőt nincs bizalmam a nők felé, én már azt sosem tudnám másképpen látni, minthogy egy nő kizárólag azért van velem, mert nincs anyagi biztonságban. Utána nevelhetem más gyerekét, iskoláztathatom, persze az elején biztosan lenne a nő részéről megjátszós szex, mert hát a cél érdekében bevállalják a szexszel együttjáró kínlódást. Neeeem, én ebből már nem kérek, köszönöm szépen, aki akarja, hát vállalja be.

Nektek nőknek 1000X könnyebb, nem kell egy gyerekkel takarózni. 2 perc alatt máris válogathattok, én meg nem vagyok egy termék. Ősszel már nem hoznak a fák virágot. Persze, ti nők leakasztotok egy tehetős pasit, és máris meg van oldva a problémátok. Az a baj, hogy én meg azon az oldalon állok, amiből ti nők válogattok. Tudod az én feladatom lesz a te és a gyereked életének a biztosítása, mert ugyanis ezen a téren még nem működik az a fene nagy egyenjogúság. Ha egy nő csak 150EFt-ot keres, az nem érdekes, de ha egy férfi nem hoz haza 400-500EFt-ot tisztán, az máris kuka, a kutyának sem kell. Emellett persze foglalkozzon a párkapcsolattal, legyen benne minden pozitív vonás. Ti nők, pontosan ezért kezelitek a válást egy szuper jó dolognak, mert a sz*rból kimenekültök egy reményteli csodás életbe, amit egy férfitől vártok el- Nem, nem kell megmagyarázni, a kollégáim, az ismerőseim körében pontosan ez zajlik. Egy válás után a nők kivirágoznak, a férfiak meg tönkremennek! Hahó! Ez Magyarország!

Lehet hogy én is elválnék, ha tudnám hogy egy társkeresőn heti 50 nő írkál, amiből 10 potenciális partner lehet, úgy, hogy egy új, jópofa, kalandos élet veszi kezdetét. Az is tény, hogy van egy férfiréteg, amire megdobognak a női szívek. Hát én ebbe a rétegbe nem vagyok benne, köszönöm szépen, nem alázom meg magam, és azt sem akarom, hogy azt érezzem, hogy a nők alázzanak meg. Átlag ember vagyok, átlag kvalitásokkal, átlag fizetéssel. Az átlagos meg nem kell senkinek.

Szóval óriási a különbség a válásnál ha férfiről vagy nőről beszélünk.

Nagyon, nagyon rosszul gondolod. Pont, hogy mi nők kerülünk rosszabb helyzetbe, ha pár választáról van szó.

Ugyanannyi lesz a hitelem, mint egy albérlet. Emellett sosem lesz magánéletem, mert pontosan tudom, hogy 3 kiskorú gyermekkel a kutyának sem fogok kelleni. De nem érdekel. A saját életem fontosabb, mint hogy azért maradjak valaki mellett, mert ez a norma.

Nem vagyok buta nő, van annyi pénzem, hogy eltartsam magunkat, nem kell nekem egy jól fizető pali. Megsúgom, hogy most is jobban keresek, mint a férjem. A ház az én nevemen van. Sosem a pénzéért szerettem. Van nekem bőven.

A nők többsége megbecsülésre vágyik, ha ez megvan, akkor visszakapja a pasi is szeretet formájaban.

A te életed, úgy cseszed el, ahogy akarod. De inkább élek egyedül boldogan, mint egy olyan ember mellett, aki nem szeret.