Szeretem a páromat de kezdünk unalomba fulladni. Mi legyen?

45 éves elvált férfi vagyok. Van egy csudaszép barátnőm, egy éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk harmonikus tulajdonképpen, sok közös programmal, működő szexuális élettel (de nem élünk együtt). Úgy egy hónapja arra döbbentem rá, hogy kezdem nemkívánni (gyakorlatilag azóta, amióta felvetette, hogy költözzünk össze). Kezdem úgy érezni magam, mintha sokéves házasságban élnénk, lapos, unalmas, nyűgös. Levetkőzik meztelenre, ágyba bújik mellém és én elálmosodom legtöbbször. A szex is csak úgy működik, ha valaki másra gondolok közben, udvariassági menetek vannak. Egyelőre úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, nem beszélünk az ellaposodásról, helyette sok munka mostanában, meg fáradt vagyok szövegek vannak. Egyelőre úgy gondolom, várok még 1-2 hónapot, hátha javul ez, ha mégsem, akkor muszáj lesz megbeszélni (ami borítékolhatóan szakítást jelent, pedig szeretem, csak a szexet nem kívánom már). (igen tudom, első kérdés, miért nem hozom fel a témát most azonnal, de nagyjából azért mert az most azonnali szakítást jelentene, így legalább ezt az 1-2 hónapnyi esélyt megadom, hogy hátha elszáll ez a hangulat, de így meg lehet hogy sok ilyen időhúzós hónap lesz belőle a végén...)

A kérdés: Van-e értelme várni, esélyt adni ennek az egésznek, vagy legyen őszinteség (ami gyakorlatilag végitélet lenne a kapcsolatunk felett...)