Alkalmatlan vagyok párkapcsolatra? Lehet tanulni valahogy az érzelmek értelmezését és kimutatását?

Dióhéjban a problémám: mindig is fura kisgyerek voltam, és elég rosszul, nehezen szocializálódtam. Súlyos problémáim vannak a mások által kimutatott érzelmek értelmezésével, és a saját érzelmeim helyes kimutatásával. Vannak érzelmeim, intenzíven meg is élem őket, de nem tudom kifejezni.

Nincs semmiféle diagnosztizált problémám, de nagy vonalakban úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy sok helyen az aspergereseket leírják, hogy nem jól értelmezik a metakommunikációt, és nem is adják elő jól magukat, ügyetlenek az íratlan társadalmi szabályok betartásában - én is gyakran megbántok másokat, és őszintén nem értem, hogy mit csináltam rosszul, semmi ártó szándék nincs bennem, egyszerűen nem tudom követni, hogy mi számít rossznak és jónak.

Ha ez nem lenne elég, az ADHD több tünetével is azonosulni tudok, ezek a következők:

– tartós koncentrálás képességének hiánya (kivéve az igazán érdekes ingereket)

– gyenge rövid távú memória

– szervezés/tervezés nehézsége

– halogatás, feladatok félbehagyása, szétszórtság

– hiperaktív jegyek (belső nyugtalanság, mehetnék-érzés, túlzott beszédesség, állandó mozgékonyság, ellazulási képtelenség)

– impulzivitás (lobbanékonyság, újdonságkeresés, közbevágás, türelmetlenség)

Sajnos ez a két problémakör eddig _minden_ társas kapcsolatomat tönkretette, a családommal nagyon rossz a kapcsolatom (mindig is az volt), barátaim nem igazán vannak (volt már több is, de előbb-utóbb elegük lett belőlem és ezekből a dolgaimból, ezt korrekten/konkrétan meg is mondták, aztán megszakadt a kapcsolat), és eddig minden párkapcsolatom végét ezek a problémák okozták.

Ha annyira nem kell közeli kapcsolatba kerülnöm valakivel, akkor jól ki tudok jönni az illetővel, tehát nem vagyok teljesen antiszociális, munkatársaimmal nagyon jó a viszonyom, könnyedén elegyedek szóba idegenekkel, sőt, komolytalan haveri kapcsolataim is vannak, de amint egy bizalmasabb viszony kezdene formálódni, amiben helyet kapnak az érzések, mindent elrontok.

Elnézést a hosszú bevezetőért, csak szerettem volna, ha érthető lenne, hogy mi okozza a gondot.

A gondom pedig az, hogy kezd rámenni erre (ismét) a kapcsolatom. 3 éve vagyunk együtt, úgy érzem, ő a tökéletes társ, nem is kívánhatnék nála jobbat. A kapcsolatunk is tökéletes lenne, ha nem okoznának újabb és újabb problémákat a fent taglaltak. Sajnos sokszor megbántom őt úgy, hogy nem értem, mi rosszat tettem vagy mondtam, sokszor félreértem őt, és nem mindig érzi, hogy szeretem, nem tudom felé jól kommunikálni, amit érzek.

Egyszerűen analfabéta vagyok az érzelmekhez, és így nehéz egy párkapcsolatot működtetni, egyre több konfliktusunk van emiatt.

Már azon gondolkozok, hogy alkalmas lehetek egyáltalán így párkapcsolatra? Nem vagyok benne biztos. Mindennél jobban szeretem őt, de sokszor érzem azt, hogy képtelen vagyok erre, én nem tudom boldoggá tenni.

Tudnék esetleg fejleszteni ezen? Lehet tanulni (felnőttként) az érzelmeket? Ha igen, hogyan? Nem tudom, hogy egyáltalán merre induljak.

Mit tehetnék, hogy megmentsem a kapcsolatom?