Szerintetek melyikünk a hibás? Hogyan lehetne változtatni a helyzeten (egyáltalán lenne-e még értelme)?

Több éve tartó kapcsolatról van szó, visszatérő problémákkal. Mindketten konfliktuskerülő típusok vagyunk, szóval általában eleinte minden jó, aztán a kisebb problémákat magunkba fojtjuk, gyűlik a dolog, egyre jobban eltávolodunk egymástól, végül valamelyikünk megtörik és egymásra zudítunk mindent, aztán pár nap gondolkodás után kibékülünk. Az a probléma, hogy ugyanazok a gondok jönnek elő újra és újra. Én mindig igyekszem odatenni magam és megfelelni a barátomnak, a kedvére teszek, de úgy érzem, hogy soha nem tudok annyit tenni, hogy elég legyen neki és eljutottam oda, hogy belefáradtam a próbálkozásba. A fejébe vesz olyasmiket, hogy pl nem is szeretem és képes hónapokig nem szólni erről, hanem megfigyeli a viselkedésem és az ilyesmi feltevéseit próbálja bizonyítani, majd a nyakamba zúdít mindent. Többször előjött az is, hogy úgy érzi, hogy nem érdeklődöm eleget a dolgairól, mindig csak a saját dolgaimról beszélek. Én úgy gondolom, hogy ha az embernek fontos valaki, akkor azt is fontosnak érzi, hogy bizonyos személyes dolgokat megosszon vele és erre magától is érzi az indíttatást, nem csak faggatás hatására mond el valamit. Kifejezetten igyekeztem többet kérdezni, érdeklődni, miután jelezte, hogy zavarja ez a dolog, de minden alkalommal csak kitérő válaszokat adott, elterelte a témát. Így már megint csak a saját dolgaimról és általános témákról tudok neki beszélni, mert kényelmetlennek érzem olyasmiről faggatni, amiről egyértelmű, hogy nem szeretné, hogy tudjak.

Az is többször probléma volt, hogy úgy érezte, hogy nem vonzódok hozzá szexuálisan, aminek a hátterében az áll, hogy ilyen feszült kapcsolatban valóban nem a szex az első, amire igényem van, de ennek ellenére is próbáltam a kedvére tenni. Miután szólt erről a problémáról igyekeztem többször kezdeményezni, de minden egyes próbálkozásomat elutasította és szintén csak terelte a témát. Nem tudom, hogy jogos-e, de számomra ez elég megalázó helyzet, hogy kb kelletem magam, ő meg sz@rik rám, így a továbbiakban nem is próbálkoztam, természetesen ő sem. Jelenleg semmi személyes témáról nem beszélünk, mert bármikor próbáltam felhozni bármilyen témát, mindig csak az volt rá a reakció, hogy "oké", "rendben". Alig beszélünk, ha igen, akkor is csak általános témákról, pl "vacsoráztál már?". Szörnyen érzem magam ebben a "kapcsolatban", tiszta hülyének érzem magam, amiért próbálkozok ész nélkül és megalázom magam, de mindenre csak kitérés és témaváltás a válasz. Úgy érzem, hogy eddig soha nem próbáltuk igazán megoldani a dolgokat, csak a szőnyeg alá söpörtünk mindent, majd a nagy érzelmek hevében veszekedtünk egyet, bocsánatot kértünk egymástól és ugyanúgy csináltunk tovább mindent, mint azelőtt.

Szóval az lenne a kérdés, hogy ilyenkor mit lehet tenni? Mit kellene másképp csinálni?