Nagyon szeretem a páromat, de ezek szerint ő kevés nekem?

5 éve vagyunk együtt, eljegyzett már egy pár éve, de nem lakunk együtt, voltak családi gondok is, amiatt sem, meg hogy gyűjtögetni kell (albérletre).

Nagyon szeretem őt, jó ember, jó a személyisége, de valahogy mintha az érzés nem lenne már meg vele. Megtesz mindent értem, mindent úgy alakít, hogy nekem jó legyen.

Ha elmegyünk együtt sétálni, simán jön mellettem megkukulva, ha én nem szólok, akkor ő sem. A közös dolgainkról nem lehet vele beszélni, mert elkeseredett, utána meg mérges lesz, hogy ne siettessem, stb mert gyűjteni kell pl az összeköltözésre is. Ami nekem fura, mert hogy erre havi 10 ezret tud elrakni... Oké, van valami hitelük, meg van saját autója (nem lízingelt már), de egy felnőtt férfi 10 ezret tud spórolni csak? Nem tudom, nekem ez is fura.

Semmi különlegesség nincs már a napjainkban, ha nem találkozunk hétközben, neki úgy is jó, ha találkozunk, úgy is. Ő magától nem mondja, hogy hétköznap menjek el hozzájuk, ha én hívom, akkor max csak lejön, szó se lehet ittalvásról, mert hát ő fáradt, nem szeret tőlünk menni dolgozni, nem úgy tud itt készülődni, stb... Ja, meg 5ből 3szor le se jön, "majd holnap, ma fáradt vagyok" címszóval. KB 10 perc kocsival a közöttünk lévő távolság.

Szóval mintha az egész kapcsolatunkat átjárná az átfásultság, de tenni meg nem teszünk ellene ketten, tudatosan....

Vagy ez lenne a rózsaszín köd elmúlása? És ez mindenkivel ilyen lesz?

Nem verskölteményeket, meg rózsacsokrokat akarok, csak azt, hogy néha ne olyan gondterhelt feje legyen mellettem, mintha a halálos ítéletére várna... De elmondása szerint szeret, meg velem akar lenni.

Viszont van egy ismerősöm akivel már kB 1 éve beszélgetünk, és vele még nagyon jó ez a hangulat része. Jó vele beszélgetni, sokat nevetünk, ír mindig magától, egy 2 órás telefonbeszélgetés meg sem kottyan... Tehát olyan életvidámabb, vagy frissebb, vagy hogy is mondjam. És ez tényleg már kB 1 éve, tehát nem tudom mit gondoljak. Sokszor viccelődik kettőnkkel is, hogy majd együtt leszünk, itt lakunk majd, stb... Csak őt nem ismerem annyira, de személyiségileg nem olyan jó ember, mint a párom.

Szóval ezért nem tudom, hányadán állok. A párom emberileg nagyon jó, de a hangulat vele a legtöbbször rossz,

Az ismerősömmel pedig a hangulat mindig jó, de benne meg emberileg kételkedek, plusz van közöttünk vagy 18 év korkülönbség...

Bocsi, hogy hosszú lett, de kérlek, írjatok valami hasznos gondolatot... Köszönöm.

Én 24L

Párom 33F