Normális, ha lelkifurdalásom van, amiért a párom segít anyagilag?

Közös megegyezéssel nem dolgozom körülbelül egy éve. Közben kétszer volt alkalmi munkám (lesz is még nyáron), de ez nem hoz sokat, tényleg csak annyi, hogy magamra elég pár hónapra.

A párom jól keres, jobban jövünk ki így, mintha én is dolgoznék valahol, mert nappalira járok, szóval maximum részmunkaidőzhetnék, de akkor meg a lakásra nem jutna időnk (a párom 18-ra ér haza, van, hogy én is soká bent vagyok), tehát amit megkeresnék, azt adhatnám is oda egy bejárónőnek.

Nem költök hülyeségekre, nincs pénzbe kerülő hobbim, és a szoli-műkörmös-kozmetikus hármas sincs jelen az életemben (fodrászhoz járok 2 havonta, de ennyi).

Igyekszem ott spórolni, ahol tudok, viszont sokszor lelkifurdalásom van, amikor a párom megkérdi, mennyit utaljon át (konyhapénz, bérlet). Legszívesebben azt mondnám, semmit, elmegyek dolgozni. De ezt a kört már annyiszor lefutottuk, hogy már ő is belefáradt.

Szóval hallgatok.

Csak zavar, mert korábban mindig dolgoztam, önálló voltam, volt, hogy én tartottam el kettőnket (jó, ez csak rövid ideig, 1 évig, nem is számít), és olyan, mintha én most kevesebbet érnék...