Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért fáj az másoknak, ha valakit segítenek anyagilag?
Most mindegy, hogy a szülei, a párja, a nagyszülei, lényeg, hogy valaki.
Ha én mondom, hogy én is segítettem a párom, amíg arra szüksége volt, mindenki mondja, "Mégis, mi mást kellett volna tenned, ez lenne a normális!", amikor kiderül, most a párom segít engem, mert neki megy jobban (meg azóta össze is házasodtunk, szóval már édesmindegy, ki pénze), volt aki felháboodva ordított (egy lány konkrétan) hogy kitartott krwákat nem tűr meg egy légtérben.
Amikor meg mondtam, hogy de én is anno, akkor az volt a válasz, hogy "Kit érdekel, mi volt akkor?! Az akkor volt, most meg most van!"
Egyeseknek minden fáj, engem hidegen hagy, hogy ki, mire és hogyan költi a pénzét. Ha valakivel vagyok, akkor segítek neki és ő is nekem, helyzettől függően. Másokkal meg ne foglalkozz.
Mondjuk, én pont mást láttam a környezetemben, mint amit írtál. Ha egy férfi költött sokat a nőre vagy segítette, akkor csak 1-2 ember jegyezte meg, hogy talán a lányt az anyagi dolgok is érdeklik. Ha egy férfire költöttek többet, akkor az emberek fele megmondta, hogy az illető nem férfi.
Az első két félévben dolgoztam. Elég nehéz volt így, hogy csak egy szabadnapom maradt, amikor a háztartást is el kellett látni. Konkrétan nem tett jót a tanulmányaimnak.
Ha szakmai az más, de szerintem senki nem menne árut pakolni egyetem mellett egy boltban, ha nem muszáj.
Mint írtam, én is támogattam a párom ugyanígy, de az ugye mindenki szerint rendben.
#1 vagyok
Mondjuk jó lenne tudni, hogy mit tanulsz, az is lényeges.
A zsebpénz gáz, már csak azért is, mert nem tinik vagytok, nem egy kassza van házasságban alapból?
Hogy mit tanulok, lényegtelen, az előző félévben a heti óraszámom konkrétan meghaladta a 40-et. Aki emellé még 40-60 óra munkát bevállal, az nagyon tud.
Nekem is van hozzáférésem a számlához, ha erre vagy kíváncsi.
Milyen egyetemista vagy te, hogy nem divat ott gondolkodni?
Sosem a másik fáj ilyenkor, hanem az élet igazságtalansága. Az, hogy valakinek megvan pecsételve a sorsa, csak mert rossz anyagi körülmények közé születik, még másnak megint, csak ő neki szerencséje van.
Ha valaki rossz anyagi körülmények közepette nő fel, akkor évekig, vagy még tovább szenvednie kell, hogy eljusson oda, ahol te vagy, holott te semmit nem csináltál. Ez jó érzés szerinted? Igazságos?
Nehéz volt igaz? Hát elárulom elég sokaknak ezt kell csinálnia, és elhiheted, nekik is nehéz. Elárulom elég sokak fizetik emellett a diákhitelt, s nem tudom, te hol laksz, ők lehet 5en laknak egy 1 szobás albérletbe, mert ennyit tudnak kifizetni. Sokaknak havi 10-30 ezer jut kajára. És akkor ezek az emberek odébb néznek és azt látják, hogy ott vagy te. Nem vagy sem szebb, sem okosabb, nem csinálsz semmit, és mégis jobb neked. Nem hiszem, hogy tőled sajnálják, csak ez így szar, mit kell ezen csodálkozni.
Egyébként pedig, én sem voltam hajlandó dolgozni egyetem mellett, bár mondjuk amivel tudtam, próbáltam pénzt keresni. Ösztöndíj, verseny nyeremények, oktatás. Te neked vannak eredményeid, vagy csak elvársz? Plusz ilyen fiatalon ennyire rátámaszkodni valakire, akivel ki tudja mi lesz. Ez azt is sejteti, hogy egyedül élet képtelen vagy. Nekem ilyen nő nem biztos, hogy kéne. Meg mit jelent, hogy te segítettél a párodnak, meg mit jelent, hogy ő segít? Amikor hazajött, főztél neki kaját, mert nem volt ideje, most meg ő tart el téged teljesen anyagilag?
Engem nem zavar, amíg nem kezdi úgy érezni, hogy azt ő érte el.
Exem folyton azon arcozott, hogy nekem alberletem van, neki bezzeg saját lakása. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy a saját lakást a szülei vették, igaz, 1 évig fizette a lakáshitelt, majd a szülők megsajnálták, és végtörlesztettek. Szóval nagyon max 1 év lakáshitel miatt úgy érezte, hogy ő bizony megdolgozott érte.
Nekem több millió megtakarításom volt, amit én kerestem meg, de ez nem számított, csak az, hogy ő a sok segítséggel micsoda komoly, felelős ember
Na az ilyen emberrel van baja a többségnek.
Nem mondanám, hogy nem csináltam semmit, évekig dolgoztam, mire megtehettem, hogy egyetemre menjek, míg más gimi után azonnal megy 18 évesen.
Nem vagyok már olyan fiatal, 25 feletti vagyok.
A segítettem azt jelentette, hogy ő járt egyetemre, és én dolgoztam teljes állásban. Mivel olyan szakon volt, ami mellett nem csak árufeltölteni lehet, hanem az első naptól diákmelózott a szakmájában.
Másrészt meg: sajnos az élet nem igazságos.
(Nem arcoskodok, volt szerencsém nekem is megtapasztalni)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!