Válasz elé állítottam és nem tudom mit várjak vagy mi lesz?

Ha egy kiskamasz ki tud túrni, akkor sajnos az egész annyit is ér.

Apuka nem elég határozott és/vagy nincs jól nevelve a gyerek és/vagy rossz kettejük között a kommunikáció.

Egy 15 éves gyerek, ahogy mondták is már pontosan tudja, mit csinál, egyértelmű, hogy direkt akar alátok tenni. Apukának kellene sok-sok, nyugodt hangnemű beszélgetésben megértetnie a gyermekével, hogy ez nem így működik. Hogy nagyon szereti őt, de ha a gyerek nem toleráns vele szemben, nem hagyja boldognak lenni, akkor egy idő után a szülő-gyermek kapcsolat is elsorvad, mert egy boldogtalan ember lesz apuka.

Csak apuka f3l, hogy majd a gyereke nem fogja szeretni, stb. Pedig nem olyan v3szes a helyzet. Eleinte lesz majd duzzogás, de ha apuka következetes, tölt vele minőségi időt, stb, akkor be fogja látni a gyerek, hogy nem is olyan rossz ez az egész.

#4: Esetleg hagyhatod, hogy elrontsa az életed, te meg tűrsz, mert a párod szereted.

Ők is csomagban vannak. Egyszerre kapod mindkettőt, vagy egyiket sem. Neked is van gyereked: ha választani kéne, akkor kivel maradnál? A gyerekeddel, egyértelmű. Nem azért, mert a párod nem szereted, hanem mert nincs választásod, a gyereked nem taszíthatod el, akármilyen is, csak te vagy neki.

Bizony Kedves Kérdező!

Majd mindenki megadta a választ kérdésedre. Ami viszont kérdés maradt számodra:

- Na és ezt hogyan érjem el a páromnál? - (Hogy megtanulja helyesen kezelni az apa-lánya kapcsolatát és helyes mederbe terelje lánya igényeit)

Hááááát... ez az, ami most már csak fájdalmak útján lehetséges. És fájni nem is annyira neked, hanem a párodnak, de még inkább a lányának fog.

Ugyanis ekkora masszív kötődést apához (jól mondták: női féltékenység) azt nem egy könnyű úgymond "eliminálni". Nem lehet fájdalom és sírás nélkül rendbe tenni... és főként nem megy néhány nap, hét alatt.

Amire tudnálak biztatni, hogy keress egy jó (gyermek-)pszichológust, akinek ilyen jellegű konfliktus-kezelésben már gyakorlata van... Talán Ő tudna neked... de még inkább párodnad(!) olyan javaslatokat tenni, amely előrébb vihetné ügyeteket.

És ami a fontos még: Amit - ha látszólag furcsákat is - mond egy terapeuta, azt be is kell ám tartani! Mondom neked: könnyek, zokogás nélkül nem fog menni. Erre kell készüljön az Apuka, de akár Te is.

Mert MINDEN VÁLTOZÁS, változtatás fájdalmas! És hát ugye nem lehet tudni, hogy a lány miként élte meg pl. anyja elvesztését. Mert azt is tudni kell: - a lány ugyan még mondhatja azt is, hogy pl. utálta az anyját... de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy folyamatosan ezt is érzi. De mondhatja azt is, hogy nagyon szereti apját, a párodat, de egy 15 éves kamasz szájából hangozva... erre sincs semmi garancia, hogy így is van.

Lehet, hogy CSAK fél apja elvesztésétől is.

Vagy fél, hogy Te sem leszel más, mint anyukája volt...

Nem lehet tudni.

Ne felejtsük el,

1. A gyermek 15 éves... mondhatni kis-kamasz, az egyik legnehezebb korszakát éli. (És nem egy idilli, megszokott, érzelmi biztonságot nyújtó családi környezetben. Ez Fontos!)

2. Párod, Apuci pedig őrlődik két malom közt, (lánya és közted) s fogalma sincs, h. mit is kellene tennie, ami mindenki számára egységesen pozitív hozadékkal kecsegtetne.

Annyi bizonyos, hogy kommunikációból több kellene köztük.

De az is igaz, hogy időnként egy-egy jól irányzott pofon sokkal beszédesebb tud lenni egy gyermek számára, mint több órányi hegyi-beszéd! Ezt magam is megtapasztaltam.

Az ERŐ legyen Veled!